Demeter J. Ildikó
Mindennapos szereplője lett a korrupcióellenes ügyészség a romániai közéletnek: jóformán nincs híradó egy-egy újabb ügy nélkül, valakit megint gyanúba fogtak, vizsgálnak, eljárást indítanak ellene, őrizetbe veszik vagy letartóztatják, mentelmi jogának felfüggesztését kérik a parlamenttől, bírósági felügyelet alá vagy házi őrizetbe helyezik, eltiltják munkájától, feloldják vagy szigorítják az eddig foganatosított intézkedéseket, már nem is lehet követni, hogy a sok magas rangú tisztségviselő ügye éppen hogy áll, s ha több is van neki, az csak növeli a zűrzavart. És ez a köd nem segíti a tisztánlátást.
Ideje volt, persze, a nagy korrupciót is felgöngyölíteni, csak ne lenne az az érzésünk, hogy ezzel a buzgó tisztogatással együtt – vagy inkább ennek leple alatt – más célokat is megvalósítanak azok az erők, amelyeket nem látunk, de amelyekről biztosan tudjuk, hogy nem a jogállam és a demokrácia megerősítésén munkálkodnak. A napnál is világosabb, hogy – vezetői félreállításával – a magyar közösséget nem csupán meglévő (kevés és nagyrészt érvényesíthetetlen) jogaiban, hanem követeléseiben, álmaiban is korlátozni akarják, de a politikai paletta egészéről kiugrasztott román gyanúsítottak nagy száma önmagában is kezdett gyanússá válni. Már statisztikailag is sok, hogy a felelős beosztásban levők ilyen arányban kövessenek el törvénysértéseket – és mivel mi, székelyföldiek nem csupán szimbólum- és nyelvhasználati perekben, hanem az átláthatatlan bürokráciában is bőségesen szereztünk tapasztalatot a hazai jogszabályok tág értelmezési lehetőségeiről, lehetetlen nem arra gondolni, hogy itt bizony a törvénykezéssel is baj van. Jól fizetett honatyáink képtelenek szabatos, pontos, egyértelmű és alkalmazható, egyszóval jó törvényeket alkotni és elfogadni, pedig ezzel a trehány munkával párttársaikat és önmagukat is veszélyeztetik, hiszen egy félreértés elég ahhoz, hogy a vádlottak padjára kerüljenek. Az igazságszolgáltatás sem hiteles, nem mindig vagyunk meggyőződve az elítéltek és felmentettek bűnösségéről vagy ártatlanságáról, de erről is a jogi keret tehet...
Nézzük csak a legfrissebb példát, a dohányzásellenes törvényt: alig két hete lépett életbe, és máris módosítani kell. Ha még egy ilyen egyszerű, józan ésszel rendezhető szabályozáson is elhasal az ország legfelsőbb szerve, mit várjunk el a bonyolultabb kérdésekben? Vagy a parlamentnek az a legfőbb célja, hogy végképp lejárassa magát? Nagyon nincs hová süllyedni, már így is a legalacsonyabb népszerűségű állami intézmény.
Össze kell kapniuk magukat a pártoknak, még van idő arra, hogy a választásokon megfelelő, felkészült jelölteket indítsanak, már csak saját jól felfogott érdekükben is. Jó lenne, ha azért igyekeznének, mert ezt kívánják az emberek, de ez eddig sem volt lényeges szempont a hazai politikában. Talán majd egyszer. Most beérnénk elfogadható törvényekkel is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.