Tóth-Gödri Iringó a témát hat hónapos spanyolországi tartózkodása idején karolta fel, látva, míg nálunk feledésbe merültek a magyar fotóművészek, külföldön megbecsülik őket. Példaként említette, hogy 1994-ben megünnepelték Brassaï spanyolországi fotózásának 40. évfordulóját.
A Brassaï művésznév, a fotós 1899-ben Brassóban született Halász Gyula néven (1984-ben hunyt el Franciaországban). 1954-ben egy hónapon át fotózott Spanyolországban. Juan Gyenes, azaz Gyenes János 1912-ben született Kaposváron, végig Spanyolországban dolgozott fotográfusként (1995-ben hunyt el Madridban). Ezért az ő 1953–1957-es időszakban készült képeit hasonlította össze az előadó a Brassaï felvételeivel. A két fotós soha nem találkozott, de mindketten jó ismerősei voltak Picassónak.
Tóth-Gödri Iringó a két művész ugyanarról a témáról készült fotográfiáit mutatta be. Megállapította, a képek a kompozíciók tudatos megalkotottsága által túlmutatnak a riportfotózáson. A két művész ugyanazokat a sztereotipikus elemeket látta bemutatásra érdemesnek, mindketten ugyanazokat a motívumokat használták fel. De a képeik mondandója, hangulata és a két művész stílusa is nagyban különbözik. Brassaï hangsúlyosan emberközeli, a befogadó képei részesévé, szereplőjévé válik. Az ő Spanyolországa vidám, testközeli – a Gyenesé romantikus és heroikus. Brassaï képei Spanyolországba kalauzolják a nézőt, Gyenes képei mesélnek róla. Brassaï megragad egy pillanatot, Gyenes az örökkévalósággá merevíti azt.