Már egy ideje néztük egymást. A kocsmaajtóban állt, békésen pálinkázgatott. Tekintetem először a kezén akadt meg. A nagyapámra emlékeztetett. Bütykös, ráncos, nagy, barna lapátkéz volt, az öregség és dolgosság szent keveréke, a félig nyitott tenyérből kimosolygott az élet. Egy olyan élet, amelyben nincs kímélet és henyélés, csak kitartás, keménység és munka. Úgy hetvenöt-nyolcvan között lehetett. (...)
A falu kiskocsmája körül gyűltek a népek. Esteledett, a csorda már bejárt, a férfinép dolga végeztével néhány italra elálldogált a szűk falusi utcán. Tizenegy-néhányan lehettek, mindahányan tagbaszakadt, életük delén túl. Ottmaradottak, még dolgozni tudók. A székely falucska színe-java. Szó került a napi teendőkről, gondokról-bajokról. (...)
Néztem az én bácsimat. Csendben figyelt, csak néha-néha szólt. Közelebb mentem, és beszélgetni kezdtünk. Én figyeltem, kérdezgettem. Ő beszélt. Életről, székely sorsról, elnéptelenedő faluról, családról, eltemetett asszonyról, egyedül felnevelt gyerekekről, városi unokákról. Hosszan. Meghatóan. Szerethetően. Órák teltek el így. A kocsma elcsendesedett, a férfiak hazamentek. A pislákoló utcai lámpák fényében, a girbegurba utcákon hazakísértem az édes öreget. Szép, rendezett otthona volt. A tisztaszobában még hosszú ideig pálinkázgattunk, s közben fényképeket nézegettem. Megbarnult, sárga lenyomatokat egy régi világról. Csordultig telt lélekkel köszöntem el. (...)
Már hajnalodott. A dombok közt megbúvó kis falucska köves utcáin elmajszoltam egyet az útravalóként kapott almából. Arra gondoltam, hogy a világ aznap éjjel kerek. Mert még vannak benne szerethető helyek és öregek. Amikor betértem a parókiára, a lelkész fia már fent volt, készült a városba. Fáradtan, de boldogan telepedtem le mellé a kispadra. Lelkendezve meséltem az esti találkozásról, az én öregem házáról, a fényképekről, a bácsi nyári konyhájában csöpögő friss pálinkaillatról. A fiú hallgatott. Végül, amikor az utolsó korty kávét is megitta, felállt és elindult. Mielőtt becsukta maga mögött a paplak nagy, faragott székely kapuját, kicsit visszafordulva csak annyit mondott: „Még szerencse, hogy ’89-ben nem csapták agyon az öreget, ő volt a falu egyetlen szekusa.”
Farkas-Rylewski Boglárka
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
