Legutóbb Málik Józsefről, a Mikes Kelemen Főgimnázium első igazgatójáról emlékeztem meg. Málik igazgatósága alatt számos jól képzett pedagógus állt a háromszéki nőnevelés (de nem csak) szolgálatában. Közülük emlékeztetőül a feledésbe merült Huszka Józsefet (1854–1934) emelném ki, a neves rajztanárt, néprajzost és művészettörténészt.
Nem volt székely származású, hisz az alföldi Kiskunfélegyházán született, és Budapesten hunyt el 1934. március 31-én.
Elemi és középiskolai tanulmányai után a budapesti Műegyetem hallgatója, de abbahagyja, és a művészet felé orientálódik, rajztanári képesítést szerez. Főbb tanári állomásai: Dés, Zenta, Sepsiszentgyörgy és Budapest.
A sepsiszentgyörgyi Polgári Leányiskolához 1879-ben kap kinevezést a rajz és a szépírás katedrára, közben a Polgári Fiúiskolában is tanít rajzot. A Polgári Leányiskolánál 1890-ig oktat, ekkor áthelyezést nyer Budapestre, ahol a Piarista Főgimnáziumban, majd a József Műegyetemen tanít.
Pedagógiai tevékenysége mellett jelentős tudományos munkát fejt ki, elsősorban a székelyföldi népművészet értékeinek feltárása terén. Ezirányú tevékenységét értékelte a halála után megjelent cikkében a Székely Nemzet helyi lap is: ,,Az alföldi zóna szülöttének művészeten élesült sasszeme csakhamar felismerte, hogy a népművészetnek micsoda kincsgarmadája hamupipősködik itt, a Székelyföldön elfeledetten, ismeretlenül, és legott feltárása apostolául szegődött.” Nem véletlen, hogy a Székely Nemzet megemlékezett róla, hisz annak rendszeres külső munkatára volt, a terepen szerzett népművészeti tapasztalatait osztotta meg a lap olvasóival. Említésre méltó írása 1883-ból A magyar díszítő styl, valamint 1887-ben A mi székely festő iskolánk a XV. században.
Ezekben a tanulmányokban összegezte azokat a kutatási eredményeit, melyekre a kilyéni unitárius, a gelencei régi római katolikus, a bibarcfalvi, sepsibesenyői, erdőfülei református, az udvarhelyszéki, derzsi templomok falain talált Szent László-legenda freskóanyagain bukkant. Az 1887-ben megjelent tanulmánya elsőként beszél a XV. századi virágzó székely festőiskoláról.
1929-ben Csutak Vilmos felkérésére a Székely Nemzeti Múzeum fennállásának 50. évfordulója alkalmából az Emlékkönyvben jelent meg A székely kapuk meséje című tanulmánya.
Székelyföldi kutatásainak eredményeit közli Budapesten 1895-ben A székely ház címmel. Jelentős munkája még az 1930-ban szintén Budapesten megjelent, A magyar turáni ornamentika története című műve.
Huszka József beírta nevét a sepsiszentgyörgyi oktatás történetébe, valamint a székely tudományosság, a népművészeti és a díszítőművészet székelyföldi kutatóinak méltatlanul elfelejtett sorába.
Jancsó Árpád
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
