Lehet, nem jókor és nem jó ügyben, de szólásra késztet a Pro Urbe díj kapcsán kirobbant vita.
Ahhoz kétség nem fér, hogy az évekkel ezelőtt létrehozott, kiemelkedő teljesítményt felmutató személyiségek elismerésére szolgáló cím legalább a Szent György Napok tájékán azokra irányítja a figyelmet, akiknek több évtizedes munkássága, munkálkodása városunk hírnevének erősítését, anyagi-szellemi kultúrájának gyarapítását szolgálta és szolgálja.
Azok kerülnek tehát ilyenkor reflektorfénybe, akik hosszú időn át szinte észrevétlenül tettek eleget az önmaguk, illetve környezetük által rájuk szabott elvárásoknak, kötelezettségeknek. Akiknek fényképe díszíti a polgármesteri hivatal folyosójának falát, mindannyian Sepsiszentgyörgy kiváló polgárai, sajnos, néhányukról immár csak múlt időben beszélhetünk. Nekem is volt alkalmam jelen lenni díjátadó ünnepségeken, jó volt látni, mit jelent az elismerésre javasolt, koros emberek számára az átnyújtott elismerő oklevél, de még inkább az elhangzott méltató szöveg. És jó érzés azt is tudomásul venni, hogy az eddig ezzel a címmel megajándékozottak közül senkire nem hallottuk azt mondani, hogy érdemtelenül kerültek ebbe a megvilágításba. Néhány évvel ezelőtt, az ünnepség részeként két alkalommal is díjat osztottunk azoknak a fiataloknak, akik első helyezést értek el a középiskolásoknak meghirdetett tudományos pályázaton, melynek eredményeként településünk földrajzi-geológiai jellemzőiről, jeles történelmi eseményeiről és személyiségeiről, fejlődési távlatairól ragyogó dolgozatok születtek. Kellemes érzés volt ezeknek a fiataloknak megszorítani a kezét, azzal a gondolattal megtoldva, hogy közülük kerülhetnek ki majdan újabb Pro Urbe díjasok. Ennek felelevenítése, hiszem, nem marad el.
Kételyeim azonban azzal kapcsolatosak, hogy tavalytól az addig négy személyről egyre csökkentették a kitüntettek számát. Szerintem elfogadhatatlan érvelés, hogy felhígulna azoknak a köre, akik ezt a címet megkapják. Nem hinném, hogy az eredeti elgondolás szerint szervezett kitüntetés ártana azoknak, akik már ebben a díjban jogosan részesültek. Főleg azért nem tartom a mostani eljárást megfelelőnek, mert idős koruk miatt időközben kihullhatnak a sorból többen is, akiknek viszont ott lenne helyük a díjazottak között. Annál is inkább, mert nem pénzosztásról van szó, nem valamilyen előnyös munkahely megszerzésének lehetőségéről, hanem csupán a szinte fél évszázadon át Sepsiszentgyörgy javára végzett munka tapssal és kézszorítással jutalmazott elismeréséről!
Péter Sándor
