Ilyen gyöngyszemről, a bálványosi gyógyfürdőről ír Kisgyörgy Zoltán, a természetimádók egyik „szentje”, a földrajztudomány doktora és a geológiát üdvözlő harangok királya, akit ezúton kérünk fel, hogy beszéljen Szarvadi Loránd tulajdonos úrral az egész komplexum szennyvíz-elvezetésének korszerű megoldásáról. Kivitelezhető lenne, hogy a nagy mennyiségű szennylét ne engedjék többé a Torja patakába, aminek nemcsak a természetvédők vagy a Bálványosfürdőt látogatók örvendeznének, hanem Altorja, Karatna, Volál pogányságból kikeresztelkedő lakói is, a nagyra becsült báró Apor Csaba, Daragus Attila polgármester úr, valamint Kézdivásárhely népe, amely szabadidejét a Torja-patak völgyében tölti.
Hová kerüljön a szennyvíz? A vízválasztó nyugati felén eredő patakba, mely hosszú, lakatlan területen folyik át, és mielőtt az Oltba ömlik, az öntisztulás áldását is hasznosítja. Természetesen korszerű tisztítóállomás létesítésére is szükség van, a patak vizében pedig időszakosan ellenőrizni kell a coli és csíraszám esetleges jelenlétét.
Ezúton megköszönöm azon jeles emberek tevékenységét, akik az egykori megyei környezetvédelmi bizottság és a Pro Natura mozgalom berkeiben védték természetünk szépségét-épségét: Puskás Attila, Kisgyörgy Zoltán, dr. Kovács Sándor, Kónya Ádám, Gaál Sándor, Rabocskai László, Farkas István, Gyila Sándor neve jut eszembe, de sok más önzetlen barát munkásságának köszönhetjük, hogy még van miben gyönyörködni Háromszéken.