Szombat este igazi színházi élményben volt része annak a 100–120 résztvevőnek, aki a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében megnézte a kovásznai Pokolsár Egyesület színtársulata Tamási Áron Csalóka szivárvány című háromfelvonásos drámai színművének előadását.
Igazi színházi élmény volt, mert úgy éltük át Czintos Bálint tragédiáját együtt a szereplőkkel, mint ahogy azt Tamási Áron megírta. A színdarabot a kovásznai közművelődés jól ismert személyisége, Gazda József rendezte, aki „engedte”, hogy a „tiszta forrásból”, Tamási megfogalmazásában, eredetiben mutassák be a cselekményt, nem tett hozzá, nem vett el belőle, nem másított rajta, mint ahogy azt egyes rendezők teszik Shakespeare, Moliére, Tamási Áron és mások műveivel. Átértelmezik, „megjavítják”, a mai globalizációs világnak rendelik alá, mert szerintük, ha ma élnének, ők is így írnák meg, mint ahogy a csonkoló dramaturgok és színházi rendezők elképzelik. Ezzel elvágják az útját annak, hogy az ifjúság úgy ismerhesse meg irodalmunk nagyszerű alkotásait, ahogy azt annak idején a szerzők megírták.
Gazda József, aki júniusban kapja meg a Magyar Művészetért Alapítvány kuratóriumának 2016-os életműdíját, hűséges maradt Tamási Áronhoz, nagyszerű szereplőgárdáját úgy irányította, hogy a megrendítő tragédia egyetlen sora se másuljon meg, beleértve azokat a székely ízű komikus jeleneteket is, melyekkel maga Tamási „fűszerezte” a cselekményt.
Megértettük, hogy sorsunkat vállalni kell, nem tudunk megszökni előle, hiába bújunk át a szivárvány alatt, lelkünket nem cserélhetjük ki. Csak így lehetünk hűségesek magunkhoz s az egyenes úthoz – ahogy a rendező írja a műsorfüzetben.
Hadd gratuláljak még egyszer Gazda Józsefnek több évtizedes munkájáért és megérdemelt életműdíjáért.
Péter Albert
