Demeter J. Ildikó
Alig három nappal kenyérbe lépése után új bérrácsjavaslattal állt elő a munkaügyi miniszter, s bár valószínűleg ennek nagyobb részét inkább készen kapta, mint maga dolgozta ki, kétségtelenül jobbnak tűnik, mint az előző, amely egyébként a tárcavezető lemondásához is vezetett. Röviden arról van szó, hogy a szakszervezetekkel való hosszas egyeztetések után elfogadott állami bérrácsot fokozatosan, négy-öt év alatt szintezik újra: a minimálbér emelésével kezdik, és lentről felfelé haladnak, bizonyos – jelenleg magasnak számító – béreket pedig hosszabb időre befagyasztanak.
Idővel minden réteg eléri azt a bizonyos kulcsszámot, ami alapján a helyét (és munkabérét) kijelölték az egységes és remélhetőleg jól megfontolt szakmai, hivatali ranglétrán. Így majd nem fordulhat elő, hogy egy minisztériumi sofőrt jobban fizessenek a szakorvosnál...
Jól hangzik, logikus, érthető mindez, csak az a bökkenő, hogy épp azoknak kell megszavazniuk az erre vonatkozó törvényt – a kormányhatározatot még a parlamentben is jóvá kell hagyni –, akik ezt a káoszt választástól választásig létrehozták: a politikai pártoknak. Ezek valamiért nem érdekeltek a közalkalmazottak világos, bérben is kifejezett rangsorolásában (ki tudja, milyen érdekek érvényesülnek suba alatt), abban pedig végképp nem, hogy saját bérüket akár ideiglenesen is befagyasszák. Az új tervezet ugyanis tőlük akar a legtöbbet levágni (nem csoda, hiszen a legnagyobb emelések épp a törvényhozásban voltak), mert azzal az elvvel, hogy senki nem kaphat a jelenleginél kevesebbet ugyanabban a munkakörben, nem lehet egyszerre minden bérkövetelést rendezni: felelős döntéshozó nem vállalhatja az állami költségvetési hiány ilyen arányú növelését, főleg, ha tudja, hogy nem a termelési, hanem a fogyasztási mutatók emelkedéséből gazdálkodik.
De ez csak az egyik gond. Arról jóformán szó sem esik – legalábbis nem a nyilvánosság előtt –, hogy az alapbér csak egy része annak, amit hazavisz az ember: bizonyos munkakörökben akár négyszer-ötször akkora a havi végösszeg, ami nem feketén, hanem teljesen hivatalosan folyik be a számlákra különféle pótlékok és kiegészítések, jutalmak és egyéb juttatások formájában. Még hagyján, ha teljesítményarányos a ráadás, de e téren is ordító különbségek vannak. Ha ezeket nem rendezik, az alapbéreket hiába adagolják patikamérlegen...
Sok még a tisztáznivaló, de a legnagyobb kérdés az, hogy megszavazza-e a parlament saját tagjainak bérkorlátozását, és ha ezt a választások előtt meg is teszi, utána betartja-e? A tervezetnek legalább négy év a kifutási ideje, és lehet, hogy a következő választásokra ér a felső szintekig a bértáblarendezés. Semmi sem garantálja, hogy addig a – várhatóan már nem szakértői, hanem politikai – hatalom nem a pillanatnyi érdekei szerint rúgja fel újra az egészet...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.