Mózes László
A császár meztelen – mondta fanyalogva Valeriu Zgonea szociáldemokrata házelnök főnöke, Liviu Dragnea kapcsán. Miután főnökét pénteken elítélték, a képviselőház első embere következetesen kéri lemondását a pártelnöki székből, ám a vezér hajthatatlan: székét nem adja, pártját nem hagyja, hisz az szerencsésen túltette magát a pénteki mélyponton. Dragnea az önkormányzati választásokra összpontosít, a júniusi megmérettetés után esetleg félreáll. Zgonea nem mérvadó, a fontos dolgokat megbeszélik a mai vezetőtanácsi közös ülésen.
Akár meztelen, akár a legdrágább öltönyök viselője, tény, hogy a legjelentősebb, magát baloldalinak és szociáldemokratának nevező párt elnökét pénteken jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság az akkori államfő leváltásáról 2012-ben kiírt népszavazással kapcsolatos korrupciós perben. Liviu Dragneát választási csalás megszervezésében és befolyással való üzérkedésben találták bűnösnek, miután bebizonyosodott, csalásra bujtotta fel a választási bizottságok tagjait az érvényességi küszöböt meghaladó részvétel elérése érdekében.
Dragnea tehát nem mond le. Apróságokkal nem bíbelődik, mit neki, ha felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtotta az igazságszolgáltatás. Ez számára nem ügy, még hogy hitelességi és arculati problémát jelentene, tekintélyvesztéssel járna? Á, dehogy. Egy felfüggesztett börtönbüntetés szerinte simán belefér a romániai politikai játéktérbe, így hát bátran előre, úgyis megnyerjük a választásokat. Ezzel a ficammal vélhetően úgysem bíbelődnek majd az igazi törzsszavazók, hiszen Dragneát nem bilincselik meg, s nem vonul börtönbe. Pedig a tisztaság látszatáért tavaly még az SZDP országos tanácsa is rögzítette, megfosztják tisztségeiktől a párt korrupcióval vádolt politikusait. No de sebaj, választási kampányban most nem lehet megrengetni a pártot. Tekintve a börtönviselt baloldali nagyágyúkat, azok az idők, amikor „a szegény és tisztességes” volt a politikai mérce a szociáldemokratáknál, úgy elcsordogáltak, mint a Dâmboviţa piszkos vize.
S hogy mindez hol érinti a székelyföldi magyar közösséget? Egyrészt a romlás nem ismer határokat, másrészt az SZDP mélyrepülése, populista parlamenti többségének ténykedése – éppen polgármestereiket készülnek különnyugdíjjal jutalmazni – az egész országot sújtja. S végül, de nem utolsósorban e párt székelyföldi helytartói a térség örök konfliktuskeltői, a marosfői országféltők dohos, kártékony nacionalizmusáról nem is beszélve. E lokális bajkeverők hegemóniáját jó esetben is csak egy felvilágosultabb pártvezetés törheti meg, ám a szociáldemokraták, miként Dragnea menesztését is, a reformokat is vélhetően az önkormányzati választások utáni időkre halasztják.
