Merthogy történt 1972 februárjának egyik zimankós reggelén, hogy a Három Rózsa falatozó feliratú cégtáblának hűlt helyét találták a reggeli erőgyűjtésre a Kálvin tér sarka felé támolygó alkoholbarátok. Valószínűleg számukra fel sem tűnt, hogy kedvenc kocsmájukat nevétől megfosztották, de a mindig nyitott szemmel járó, szülővárosára oly nagy szeretettel gondot viselő Ádi bácsinak igen. És rögvest tollat ragadott, és védőbeszédet írt „gyakorlati, pontosabban tájékozódási szempontból”. Nem a törzsvendégek érdekében, hanem a hagyományok őrzéséért. Így fogalmaz rövid írásában: „a Három Rózsa ugyanis éppen olyan elsőrendű jelentőségű útbaigazító alappont az idegenek számára Sepsiszentgyörgyön, akárcsak a törvényszéki óratorony”. És – mert Ádi bácsi nem az a szájtépő, ám tehetetlen fajtából való volt – javaslatot is tesz: „tulajdonképpen nem is volna szükség új feliratra. Dakó István bátyánk kovácsolna három pompás vasrózsát, és azt kellene egy szépen megmunkált tartóvasra kiakasztani. A három rózsa is meglenne, s a tájékozódás lehetősége is. Aztán meg egy szép cégér se kutya.”
Azóta sok minden változott, a Három Rózsa sem az a rossz hírű lebuj, mint volt, a törvényszéki óratornyot is a Bazár tornyaként tartjuk számon, és a városban járó-kelő idegenek számára tájékozódásként is más, a város testéből rút madárijesztőként kiemelkedő épületek szolgálnak ma már. Átalakulóban a város is, a kommunista múlt felszámolásának szándékával, ahol s ahogy lehet, egy emberbarátibb környezet kialakításának folyamata zajlik – e nagy hajrában azért némely régi helynevünkhöz mégiscsak jó volna ragaszkodni. Páran mai napig Ujjvárossy-hegynek hívják a Victor Babeş utcát (amúgy igencsak megérdemelné Ujjvárossy József, hogy őróla nevezzék el a Mikónak adományozott telkéhez vezető utcát, a neves orvosnak másutt is találhatni e városban helyet), az öregek még tudják, melyik a Baromhegy, néhányan még arra is emlékeznek, hol volt a régi piac – bár ez utóbbi elnevezések nem élnek oly csökönyösen a városlakók emlékezetében, mint a Három Rózsa. Az egykori csapszékben ugyan szociális kantin működik jelenleg, de azért érdemes volna elgondolkodnia a városvezetésnek, hogy Ádi bácsi javaslatát megvalósítsa. Dakó István „bátyánk” már nem él, de akad Olaszteleken jó kovácsmester, aki művészien elkészítené a három vasrózsát, így egy szép cégérrel és egy megmentett névemlékkel gazdagodhatna Sepsiszentgyörgy.