Sepsiszentgyörgyön és Kovászna megyében a kézilabda komoly hagyománnyal rendelkezik, és ha visszatekintünk a történelemben, láthatjuk, hogy több világbajnokot adott Háromszék, elég, ha csak a megyeszékhelyi Radó Ilonára, a kovásznai származású Ugron Jozefinára, a teleki Nagy Irénre és az imecsfalvi Kicsid Gáborra gondolunk. A Radóék hagyta űrben évtizedekkel később egy sor tehetséges leány és fiú bontogatta szárnyait, hogy előbb az országos, majd a nagyvilág élvonalába kerülhessen.
Hogy csak a legnagyobbakat említsük: Török Mária és Török Edit, Kopacz Doina, Ráduly Annamária, Nagyné Rotiş Gabriella, Akácsos Barna Zsolt. Mind olyan kiválóságok voltak, akiket a főiskolák, a nagy klubok sorra elvittek.
Néhány évvel később, azaz 2007-ben Sepsiszentgyörgynek Szuperligás csapata is volt, azonban az MSC-től a pénzhiány miatt kilenc játékos távozott, így a biztató kezdet leszerepléssel végződött. A folytatásban többször is megjárta a szentgyörgyi női csapat az A-osztályt, de nem tudott megkapaszkodni. A 2015/2016-os idényben a fiatal tehetségekkel teletűzdelt Sepsi-SIC vágott neki a második számú bajnoki sorozatnak, és a Vida Attila által irányított lányok a B-csoportban a 7. helyen zártak hat győzelemmel, egy döntetlennel és tizenhárom vereséggel.
A zöld-fehérek hazai mérkőzésein az Ausztriából hazatérő kézdivásárhelyi Jakabos István és a sepsiszentgyörgyi Jancsó Gábor kézilabdaedző is jelen volt. Ők voltak azok, akik 1986-ban háromszéki lányokból A-osztályos kézilabdacsapatot alapítottak. Jakabos és Jancsó edzővel néhány nappal ezelőtt beszélgettünk, és elmondták, hogy szeretnék, ha a SIC a hagyományhoz híven újra az élvonal meghatározó csapata lenne. Jakabos szerint az ifjúságiaknak és a felnőtteknek egyaránt olyan feltételeket kell biztosítani, mint amilyent a kézilabda nagyhatalmak is megadnak, hiszen csak így lehet eredményt elérni. Ne feledjük, a kézilabdasport hagyománya gazdag városunkban, megyénkben. Ez a tradíció pedig kötelez. Mindenekelőtt a még jobb teljesítményre, és hogy ezt elérjük, több odafigyeléssel komolyabb, elkötelezettebb munkát kell végezniük mindazoknak, akik ebben a sportágban keresik kenyerüket, megélhetőségüket.
Sepsiszentgyörgy igazán kiváló sporteredményeket tudhat magáénak ebben az évben is, hiszen a Nemzeti Ligában szereplő Sepsi-SIC kosárlabdacsapat bajnokságot és Román Kupát nyert, a III. ligában szereplő Sepsi OSK labdarúgó-alakulata kiharcolta a II. ligába jutást, emellett pedig számtalan országos bajnoki érmet köszönhet a város a birkózóknak, a cselgáncsozóknak, a karatékáknak és még sorolhatnám. A teremlabdarúgók és a kézilabdázók – annak ellenére, hogy nem végeztek az első négyben – dicséretet érdemelnek, hiszen ők is dolgoztak, igyekeztek.
Jakabos István szerint Háromszéken jelenleg nincs egy központi vezetés a kézilabdát illetően. Az utánpótlástól elkezdve professzionális hozzáállás szükséges, és az A-osztályos csapatnak még szüksége van három-négy játékosra ahhoz, hogy jobb eredményeket érjen el. Az egykoron Ausztriában élő edző a kézdivásárhelyi Szász Csaba által az utóbbi években elért eredményeket is felemlegette, hiszen ő nyolcszor volt országos döntőn ifjúsági csapataival, és ezen játékosok közül a Szeged, a Ferencváros és a Râmnicu Vâlcea is megkaparintott. Fontos, hogy a tömegmunkára építsék a minőségi munkát, ezt kellene a Kovászna megyei kézilabdába visszatáplálni. Ez a kötelező hagyomány vonatkozik azokra is, akik a kézilabdasport jövőjének orvoslását vállalták. Tegyenek félre minden egyéni, hivatali, politikai érdeket a háromszéki kézilabda – mely része a világ élvonalába tartozó román kézilabdasportnak – talpra állítása érdekében.
