Kondor Ágota igazgató köszöntőjében Kós Károlyt idézte: „eljön az idő, amikor újra feljönnek a hegyekbe igazi új magyarok, és keresgélni fognak elmúlott dolgok után”, majd leszögezte,  „mi hegyekbe járó emberek vagyunk, mi maradunk”. A jelenlévő Bibó Margitnak, Grüman Margitnak és Kerekes Vilmának, valamint a hiányzó László Évának és Kisgyörgy Zoltánnak, lapunk munkatársának oklevéllel és virággal köszönték meg a sokéves munkát, a néptánccsoport ballagó diákjait pedig kis ajándékkal búcsúztatták. Péter Albert több mint négy évtizedig volt a Mikó néptánccsoportjának vezetője, az iskola őt is köszöntötte, és a Tőkés Zsolt és Tőkés Edit rendezte Könnyek tava táncjáték ötletgazdájaként is megemlítették.
A két vár ura és népsége versengését két jól elkülöníthető csoport jelenítette meg, egyik székelyföldi táncokkal, másik mezőségivel szárnyalta túl vetélytársát. A legények egymást túllicitálva csapásoltak, a leányok kezdetben csúfolódókkal, csujogatásokkal próbálták megsemmisíteni a szomszéd vár urát, majd közös játékuk és énekük (a hintó-tánc mellett az előadás legjobban megszerkesztett és leglátványosabb jelenetei) légiessé vált, a legenda hangulatához emelték a történetet, az Anna szerepében fellépő Steckbauer-Hanzi Réka kiművelt énekhangja pedig sok rangos színpadon megállná a helyét. A produkció kiegészítő látványelemeként Ferencz Hunor animációit vetítették, s a hétvégi, Ivóban tartott táncházzenész-találkozó miatt a Heveder zenekar által összeállított hanganyag felvételről szólt.
A Székely Mikó Kollégium néptánccsoportja Székelyföld egyik gyöngyszemének legendáját mutatta be, olyan előadással rukkolt elő, amellyel az iskola méltán büszkélkedhet itthon és magyarországi testvériskolái meglátogatásakor.