Nyakunkon a helyhatósági választás, és bár gyenge a kampány, máris megvan az első áldozata. A Botoşani megyei Mihai Eminescu községben a Nemzeti Liberális Párt jelöltjének bemutatkozására ünnepséget szerveztek, ahová a párt illusztris képviselőit is meghívták, és ez alkalomból étellel-itallal kínálták az ott megjelenteket. Az ünnepségre szervezett lakomán evés közben megfulladt egy helybeli lakos. Ugyanaz történhetett, mint Móricz Zsigmond Tragédia című novellájának főhősével, a nincstelen napszámossal ,,aki ki akarta enni vagyonából” a vén Sarudyt.
A főhős sokáig készült a lakomára, előtte koplalt, és végül a lakmározáson megfulladt a nagy igyekezettől, mert torkán akadt egy darab hús. Ugyanígy járt a jelöltbemutató ünnepségen az egyik jelenlevő, aki a nemzeti liberálisokat akarta kienni kampánypénzükből, s torkán akadt a miccs. Tragikus helyzetben van Nagybánya polgármestere is, akit folyamatos megvesztegetéssel vádolnak, mert többször pénzt adott a helyi futballcsapatnak, és azért cserébe ismételten vissza is követelt. Most rácsok mögül folytatja kampányát, és reménykedik győzelmében.
Kis falvainktól nagy városainkig a jelöltek részéről nagy ígéretek hangzanak el. Az egyik aradi polgármesterjelölt azt mondja, ha őt választják, minden aradinak tabletje lesz. A kolozsvári polgármester, Emil Boc volt miniszterelnök is ígér ezt-azt, de korábbi vállalásáról, a Szamos hajózhatóvá tételéről most bölcsen hallgat. Pedig mondhatná, hogy a korábbi évek száraz időjárása miatt nem tudta nagyratörő tervét megvalósítani. Egyik ellenfele viszont győzelme esetén metrót ígért a városnak. Egy jászvásári jelölt is bemutatta, hogy a helységen át csörgedező folyócskát, a Bahluit miként tenné hajózhatóvá. Egy galaci jelölt háromezer szociális lakást készül építeni, darabját 5000 euróért, és 100 ezer új munkahelyet teremt. Ezenkívül építene egy nemzetközi repülőteret Galac és Brăila közé, s egy alagutat a Duna alatt. Miért ne, amikor a La Manche-csatorna alatt is van már alagút, a Csalagút? Egy brăilai jelölt viszont, ha győz, kivágja az összes nyárfát a városban, mert miattuk tavasszal sok szöszmösz kering a levegőben, és ez megnehezíti az allergiások életét. Korábban Csíkban is terveztek vagy három repülőteret. Úgy látszik, ez a magasröptű repülőtér-tervezés sokak fejében megfordul. A repülőtér-megálmodók nem tudják, hogy nálunk a vidombáki reptér milyen hosszú vajúdással akar megszületni, pedig félig már kész van. Bukarest szorgalmasan fékezi befejezését, viszont most már a háromszéki vezérek sem sajnálnának némi pénzt, hogy üzembe helyezzék. Egyelőre csak a kifutópálya kész, így ha valakinek kedve támad, kifuthat rajta. Besztercére sípályát varázsolna az egyik polgármesterségre aspiráló, hiába mondják, hogy a vidék nem éppen síparadicsomot termő hely. De ha Dubajban, a sivatagban az arabok meg tudnak valósítani ilyesmit, akkor nálunk, ahol mégiscsak hűvösebb van, miért ne lehetne? Csak némi kőolajat kellene hozzá találni a környéken.
Ha már nem vagyunk képesek egy autópályát vagy egy repülőteret megépíteni, akkor a jelöltek legalább álmodoztatják a választóikat. Az nem kerül semmibe. Aztán, ha a nagy ígéretek hallatán sem akarnak a választók az urnák elé járulni, még mindig van lehetőség kényszeríteni őket. Például törvénybe kellene iktatni a választásokon való részvétel kötelezővé tételét. Lehet, hogy ezzel minden párt egyetértene. A szocialisták már Vrancea megyében kötelezővé tették a részvételt egy kampánygyűlésen. Gyűlésükre meghívóval toboroztak 33 társadalmi segélyben részesülőt, aláíratták velük a meghívót, és kikötötték, ha nem jelennek meg, levágják az aznapra eső segélyüket.
Kezdetnek nem rossz.
