Egy megfigyelt család (8.)Börtönjúdások

2016. június 2., csütörtök, Család

Azt hihetné a naiv ember, hogy ha már börtönbe került, akkor egyetlen ellenségei a minden mozdulatát figyelő börtönőrök és azok tiszti felettesei. Igyekszik is elkerülni a hosszú rabságra ítélt a még keservesebb büntetéseket, amelyek közül az enyhébb a láncos zárka vagy a ruhásszekrény tágasságú sötét kamra. Persze vannak elviselhetőbb (?) büntetések is, amelyeket nyomban kirónak.

Még Marosvásárhelyen történt: cellatársaim fehér és szürke kavicsokat gyűjtöttek be, hogy a szürke lópokrócra rajzolt malmot játsszák. Ami, ugye, szigorúan tilos volt. Valaki a cellatársaim közül elárulta. A váratlan kutatás során a szolgálatos tiszt megtalálta, s mivel senki nem vállalta érte a felelősséget, velem, a cellafelelőssel megetette mind a 18 kavicsot.
Voltak olyan börtöntársak is, akik igen súlyos vádakat tartalmazó nyilatkozatokat tettek a börtön igazgatóságának vagy a politikai tisztnek. Szamosújváron egy Domokos nevű hadnagy volt a politikai tiszt, azelőtt a kolozsvári Herbák cipőgyár alkalmazottja. Álljon itt néhány befeketítő sor Ady László, alias Vasile Mureşan volt belügyminiszter-helyettestől (részletek saját fordításomban egy hosszabb besúgói jelentéséből):
1. Alulírott Ady Ladislau, születtem 1911. december 6-án, elítélve 14 év nehéz börtönre, az alábbiakat nyilatkozom: Mivel a szamosújvári fegyházban kibontakozó kulturális-nevelő munka során egy nacionalista magyar csoport létezéséről szereztem tudomást, ezen az úton jelentem azt, hogy kik ennek az általam ismert csoportnak a tagjai, és mit tudok tevékenységükről. A csoport tagjai: Puskás Attila, 57-es cella, (név törölve) 106-os cella, (törölve) 55-ös cella, (törölve) 56-os cella, (törölve) 83-as cella, (törölve) 99-es cella, (törölve) 39-es cella, (törölve) 89-es cella, (még egyszer megismétli a 99-est – P. A.), (törölve) 81-es cella.
2. Puskás Attila, maga köré gyűjtve néhány magyar nemzetiségű fiatalt, köztük (név törölve) a 81-es cellából, 1956. október 23. jelentőségéről beszél nekik, amikor az orosz tankok vérbe fojtották a magyar nép szabadságát, hangsúlyozva, hogy milyen tanulságokat kell levonnunk ebből az eseményből...
3. Megemlítem, hogy egyik tevékeny tagja ennek a csoportnak (név törölve) volt, aki kiszabadult 1964. júniusban, valamint azt, hogy Puskás Attila a (név törölve) kiszabadulásakor azt nyilatkozta, nagyon örül a kiszabadulásának, mivel az itteni feltételek között őt is elvesztette volna. Azzal zárom, hogy megjegyezzem, nagyon nehéz soraikba beférkőzni, mivel ha megjelenik egy idegen beszélgetéseik közben, elhallgatnak, olykor éppen tüntetőleg. Ady Ladislau
Csaba öcsémnek is akadt egy „jóakarója”. De róla legközelebb.

Hozzászólások

Megosztás: Szerző: Puskás Attila Cikk megjelenési időpontja: 2016-06-02 00:00 Cikk megjelenítése: 1309 Olvasóink értékelése: 0.02 Szavazatok száma: 43

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2016-06-02: Család - Nagy B. Sándor:

Családnap Árkoson

A gyereknap ürügyén családi nap zajlott Árkoson vasárnap. A rendezvény ökumenikus gyermek-istentisztelettel kezdődött, majd a kultúrotthon kertjében szabadtéri tevékenységekre került sor: kézműves-foglalkozásokra, népi gyermekjátékokra, ügyességi feladatokra, előadásokra, vetélkedőkre, de természetesen az ilyenkor szokásos bogrács és a szabadtéri koncert sem maradt el.

Következő írásunk

2016-06-02: Gazdaság - :

„A volt csavargyár halott, már nem létezik”

Beszélgetés Jakabos Csaba gépészmérnökkel, egykori vezérigazgatóval
Jakabos Csaba nyugalmazott gépészmérnök negyedszázadon át – 1975-től 2000. január 30-ig – volt a kézdivásárhelyi csavargyár főmérnöke, majd vezérigazgatója. Lokálpatriótaként egyetlen célt követett: a felső-háromszéki embereknek munkát adni. A gyár virágkora a hetvenes évektől a nyolcvanas évek elejéig tartott, amikor háromezer embernek biztosított kenyeret. A rendszerváltás után a csavargyár nehéz időszaka 1992-ben kezdődött, amikor Petre Roman miniszterelnök baklövései a román ipar jelentős részét tönkretették, forgótőke nélkül hagyták az akkor még állami vállalatokat. Ezt a nehéz időszakot valahogy túlélték, de az alkalmazottak száma évről évre csökkent, és miután Erdély Ede lett a többségi tulajdonos, 2005-ben a csavargyár csődbe ment. Hosszas pereskedést követően nemrég végleges ítélet született, és a Csavargyár Vagyonának Megmentéséért Egyesület bírósági végrehajtó segítségével birtokba vette az egykori gyárat. A kisrészvényesek legutóbbi közgyűlésén az hangzott el, hogy külföldi segítséggel újraindítják a termelést. Arra kértük Jakabos Csabát, hogy meséljen a gyárról, a rosszul sikerült magánosításról és a jövőről.