Az ügyészek azzal gyanúsítják, hogy pénzt kapott olyan emberektől, akik jogtalanul akartak betegnyugdíjat igényelni, de nem szenvedtek pszichiátriai bántalmakban, csak papíron kaptak beutalást, kezelést. Egyeseknek a pszichiáter azt a feltételt szabta, hogy vegyenek részt a szintén általa vezetett klinikai vizsgálatokban. Ő maga annál több pénzhez jutott egy gyógyszergyártótól, minél több beteget vont be a kísérletekbe. Az orvosnő az ügyészek szerint a kórházban dolgozó rezidens orvosokat is rávette, illetve kényszerítette, hogy vegyenek részt a gyógyszerkísérletekben. A vizsgálatokat az alanyok tudta és beleegyezése nélkül vitték véghez, az iratokban a valóságnak nem megfelelő adatok szerepeltek mind a diagnózist, mind az alanyok egészségi állapotát, a kezelést és annak hatásait illetően. A szükséges aláírásokat kétféleképpen szerezte meg: az iratokat úgy mutatta be a betegeknek vagy azok hozzátartozóinak, mintha csak a minták levételébe vagy analízisekbe való beleegyezésről szólnának, vagy egyszerűen odahamisította az aláírásokat, esetleg a rezidenseket vette rá, hogy aláírják az érintettek helyett. Ahhoz, hogy a kísérletekhez szükséges betegszámot elérje, az orvos olyanokat is bevont, akik nem szenvedtek azokban a betegségekben, amelyekre a gyógyszernek hatnia kellett volna, ám a tesztekről szóló dokumentumokba beíratta a részvételhez szükséges tüneteket. Bejegyezte, hogy beadta a gyógyszert akkor is, ha az alany el sem jött a vizsgálatra, és meg sem kapta azt. Nyilvántartásba vette, hogy a vérvételekből kiderült a gyógyszer hatásossága, holott a mintát le sem vették, más esetekben a páciens állapota jelentősen romlott. Az eredmények igazolásához régebben levett, hűtőszekrényben tartott vagy éppen a pszichiátria orvosaitól levett mintákra hivatkozott. A csalás célja az volt, hogy a kísérleteket megrendelő szponzoroktól minél több pénz érkezzen.