Farcádi Botond
Meglepőnek tűnhet, pedig igaz: a távolmaradás is választás. Csakhogy az a legrosszabb választás.
Lehet, persze, ezer meg ezer okunk, hogy messziről elkerüljük a szavazóurnákat vasárnap, az önkormányzati voksolás napján. Mondhatjuk, esetenként teljes joggal, hogy de hiszen számos településen még csak verseny sincs, előre tudjuk a nyertes nevét.
Érvelhetünk azzal is, hogy ott sem jobb a helyzet, ahol több jelölt szállt versenybe, ha egyiknek sem sikerült meggyőznie arról, hogy ő lenne a legalkalmasabb szűkebb közösségünk vezetésére. Legyinthetünk csalódottan, hogy egyik rosszabb, mint a másik, hogy úgysem változik semmi, hogy nem oszt, nem szoroz a szavazatunk, idézhetünk szellemesebbnél szellemesebb szállóigéket a politikusokról, unottan fordulhatunk el mindentől, mi közélet, választás, politika – igazunk van, igazunk lesz, de mire megyünk vele? Mi mondjuk, mi halljuk, a kutya ugat, a karaván halad. Mert az egyértelmű: ha elmegyünk szavazni, ha nem, a választás érvényes, településünknek lesz törvényesen beiktatott polgármestere, helyi tanácsa. Ha nem megyünk el szavazni, akkor az lesz, azok lesznek, akit, akiket mások akarnak – mások döntik el hát, kik és miként, milyen értékek mentén döntenek a közvetlen környezetünket, életünket jelentős mértékben meghatározó kérdésekben.
Ismételhetjük azt az untig ismert közhelyet is, hogy a távolmaradással üzenjük a politikai osztálynak, megújulást várunk, másfajta érdekképviseletet, másfajta község-, városgazdálkodást. Igazunk van – de ha így üzenjük, akkor mi mondjuk, mi halljuk, az érintettek pedig köszönik szépen az újabb négy évet. A távolmaradás tehát, legyen bár jogos és indokolt, azt jelzi: önként mondunk le arról, hogy magunk vegyük kézbe sorsunk irányítását. Választás, „szavazat” az is, de a legrosszabb „jelöltekre”: a számonkérés hiányára, a felelőtlenségre, a korrupcióra, a demokrácia elutasítására.
Ráadásul van a helyhatósági választásoknak egy másik, számunkra, székelyföldi, erdélyi magyarok számára fontos vetülete. Az államhatalmi szintekről irányított homogenizáló, asszimilációs, magyarellenes törekvésekkel szemben ugyanis lassan csak az önkormányzatok jelentik azokat a bástyákat, amelyek valami védelmet nyújtanak, és lehetőséget biztosítanak kulturális, nemzeti identitásunk megőrzésére, és várhatóan egyre nagyobb szerep hárul majd rájuk a közösségi jogérvényesítési folyamatban, az autonómiaküzdelemben is. Ezért sem mindegy hát, kik jutnak be eme bástyákba.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.