A Vargyas-szoros ügye, a természetvédelmi terület sorsa, az ottani turizmus olyan kérdések, amelyekről folyamatosan kellene beszélni. Érinti ugyanis a vidék kedvelőit, a közvetlen közelében élő falusi közösségeket, a vargyasiakat és a homoródalmásiakat, de nem közömbös egész Erdővidék, mi több, Székelyföld számára sem, hogy mi és hogyan történik ott az elkövetkező években, évtizedekben.
Hogy a Vargyas-szoros értékként tekintendő, erre az elmúlt évtizedekben néhai Dénes István geológus, barlangkutató hívta fel markánsan a figyelmet, s nemcsak beszélt róla, hanem cselekedett is érte. Szemléletét, gondolkodásmódját folytatja az általa létrehozott Elveszett Világ Természetvédelmi Egyesület, tagjai gondját viselik a sziklaszorosnak és környezetének. Ahogy lehet, ahogy tudják. Dénes Ildikóék eredménye látható, hiszen maguktól nem újulnának meg a patak fölött átívelő pallók, nem lenne viszonylagos tisztaság és rend. Az elmúlt hét év alatt egyebek mellett felépítettek – pályázati támogatással – egy látogatóközpontot, annak környezetében születne majd meg a sátortábor, amelynek létrehozását egyébként az egyesület tagjai támogatják, mert azzal szembesülnek, hogy egyre több a turista, s szerintük fontos, hogy civilizáltabban, a természettel kíméletesebben bánva sátorozzanak, kiránduljanak. Mi több, az a Vargyas-patak melletti szakasz, ahol nyaranta évtizedek óta százával sátoroznak a látogatók, magánterület, amelynek tulajdonosait nem feltétlenül boldogítja az állandó vendégjárás.
Valahogyan viszonyulni kell a kialakult helyzethez, ez egyértelmű. Nagy a tét, ritka és oltalmazott területről van szó, így a természetvédelem szempontjai az elsődlegesek. Hogy jó lenne civilizált sátorozási lehetőséget biztosítani, az is egyértelmű –, ám hogy a Hidegaszó szomszédságában nem egy újabb dajdajközpontra van szükség, az is bizonyos. Nagy körültekintéssel és kíméletességgel kell eljárni az ügyben, minden lépésnek a kistérség javát kell szolgálnia. Az egyesület szerint ugyanakkor törvény szabályozza, milyennek kell lennie egy sátortábornak, így tehát nem ők vagy a polgármester dönti el, mi lehet s mi nem a létesítmény területén. Noha eleinte egy magasabb kényelmi fokozatút terveztek, végül kétcsillagosat szeretnének, mely megoldhatná a mostani gondokat.
Ám az eddigi ritmust tekintve, a sátortábor csak évek múlva épül fel, ha egyáltalán felépül. Addig is a Vargyas-szorosért aggódóknak érdemes szemmel tartaniuk a védett területet, az építkezéshez vezető folyamatot: a közmeghallgatásokat, jó lesz majd figyelni a tervre, mert utólag nehéz eltüntetni valami olyasmit, ami nem odaillő. Nem csak választási kampányban kell úgy tenni, mintha érdekelne egy kicsit a dolog, aztán néma csend, folytatódjék a dáridó a zöldben. Hiszen legfőképp az odalátogatók szemlélete, kíméletessége, természet iránti tisztelete segíthet a Vargyas-szoroson: minderről ugyanis mindenki maga dönt. Pontosabban: dönthet.