A hetvenes évek közepéig elsősorban színes, festett pop-art faszobrokat készített, de stílusán egyre inkább nyomot hagytak a magyar fafaragás ősi hagyományai. 1978-tól tanít a Képzőművészeti Egyetemen (akkor még Főiskolán), a szobrásznövendékek mestere, egyetemi tanár, és 1992–95-ben rektorhelyettes is volt, több száz növendékének adta át tudását és tapasztalatait. Három kő domborművet készített a vatikáni Magyarok Nagyasszonya-kápolna részé­re. Számos köztéri szobra áll, többek között Budapesten a magyar tudomány emlékműve és Szent István-szobra a Gellért-hegyi sziklakápolna előtt, Aba Sámuel szobra Ópusztaszeren, III. Béla király szobra Baján, Balatonfüreden Antall József néhai miniszterelnök tiszteletére a Történelemkönyv című emlékműve. Életműve szorosan kötődik a magyar szobrászat hagyományaihoz, valamint a magyar néphagyományhoz, népművészethez, jellemző rá a figuratív megjelenítés, a különös előadásmód, amely fanyar és ironikus világot tár az alkotásait szemlélők elé.
2002-től Hevesen, szülőföldjén él, a városban 2005-ben alkotásait bemutató állandó kiállítás nyílt, amelyen 57 kompozíciója, illetve 14 festménye és fotói láthatóak. Évtizedek óta működtet művésztelepet lakóhelyén, amelynek nyaranta rendszeres vendégei a tanítványai is. Magyarország és a Kárpát-medence számos városában volt kiállítása, műveit bemutatták Amszterdamban és Dortmundban is, 2001-ben pedig Párizsban életmű-kiállítása nyílt. 2013-ban jelent meg Wehner Tibor róla szóló monográfiája, amely mintegy száz képtáblával illusztrálva dolgozza fel az életmű főbb műcsoportjait.