S ez több, mint figyelemre méltó, mert míg Guruianu szemlélete a jövőbe mutat – munkája talán hosszabb távon még több eredményt hozott volna! –, társai a felejtendő gondolkodásmódot képviselik. Egyébként maga Guruianu is meglepődött azon, hogy a sepsiszentgyörgyi nacionalista szavazótábor tovább virul, bízott ugyanis abban, hogy többségben lesznek azok a szavazók, akik a normalitás, a jóérzés, a tisztességes etnikumközi kapcsolatok pártján állnak.
Ebben tévedett. Miként az az elképzelése sem sikerült – és ezzel indokolja távozását –, hogy személyében román nemzetiségű alpolgármestere legyen Sepsiszentgyörgynek. Mădălin Guruianu ugyanis erre építette választási kampányát, illetve más erdélyi városok példáján normálisnak tartaná, hogy a helyi román közösség alpolgármesteri szinten is képviselve lenne. E nézet létjogosultságot élvez minden olyan többnemzetiségű térségben, ahol az együttélés, a közös gondolkodás immár hagyományos, kiszámítható és konfliktusmentes. Ám míg Sepsiszentgyörgyön éppen azok a többségi erők gerjesztenek fölösleges és értelmetlen etnikai feszültséget, melyektől maga a liberális politikus is szabadulna, kérdéses, hogy ki és mikor köthet jó kompromisszumot, kinek és mikor kell engednie. Mert a központosítás újra román–magyar konfliktusövezetté alakította térségünket, s bár Mădălin Guruianu ma vélhetően jóérzéssel viszonyulna a közösségi ügyekhez, egy holnapi nacionalista utód már egészen más szemlélettel közelítene ugyanazokhoz a kérdésekhez.
Értelmetlen, némiképp tudathasadásos ugyanakkor az államalkotó többség Háromszéken élő polgárait kisebbségiként említeni. Saját országában, lakossági számarányoktól függetlenül a többségi nemzet tagjait nem lehet kisebbségiként tekinteni. Így, bár engedményeket, gesztusokat mindenkor az erősebb fél tehet, kérdéses, hogy valóban példaértékű lenne-e, ha a sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő-testület román alpolgármestert választana. Hiszen ebben a pillanatban, amikor sokasodnak a magyar kisebbséget érintő, jól irányzott támadások, egy ilyen opció – nemzetpolitikai tekintetben legalábbis – inkább kockázatot jelent, mintsem az áhított természetességet. Hogy tehát román nemzetiségű alpolgármestere legyen Sepsiszentgyörgynek, nem politikai alkudozáson múlik – legfennebb jó irányba mutató társadalmi és politikai folyamatok eredménye lehet. De addig, amíg az önvédelem kényszere szinte mindent felülír, majdnem bizonyos, hogy erre a kérdésre csak jobb időkben lehet jó választ adni.