Demeter J. Ildikó
ElsÅ‘ hallásra valósággal ijesztÅ‘nek tűnik, hogy a sepsiszentgyörgyi Kós Károly és a Gyöngyvirág utca felújÃtása két évbe telik, miután két év már elveszett az elÅ‘készületekkel – versenytárgyalásokkal, óvásokkal, perekkel –, mert könnyű kiszámÃtani, hogy ebben az ütemben unokáink sem fognak korszerű közlekedési viszonyokat megérni Háromszék közigazgatási központjában.
Ahol pedig az elmúlt években nagyon sok – önkormányzati összesÃtés szerint hatvanhat – utca újult meg, jó néhány szintén alapjaiból, a földalatti vezetékek cseréjétÅ‘l a lámpaoszlopokig. Igaz, zömmel pályázati, nem saját forrásokból. Mégis meghökkentÅ‘, hogy két fontos, nagy forgalmú, de csak helyi szinten hosszúnak számÃtó utcán csak 24 hónap múlva, 2018 nyarán fogunk zökkenÅ‘mentesen végigmenni.
Mármint papÃrforma szerint. Ami nem azt jelenti, hogy Ãgy is lesz: Romániában még egyetlen utat és autópályát sem sikerült a megadott határidÅ‘re befejezni, még azokat sem adták át szabályosan, amelyeket rég megnyitottak – a Digi 24 hÃrtelevÃzió szerint jelenleg 11 olyan autópálya-szakaszon, országúton és körgyűrűn hajtanak nyugodtan a sofÅ‘rök, amelyeken már az épÃtÅ‘k által vállalt szavatosság lejárta elÅ‘tt minÅ‘ségi gondok, például repedések mutatkoztak, ám ezek számon kérése, illetve orvoslása rendre elmarad –, és nincs olyan közúti beruházás, amelyet késés nélkül, pontosan és hibátlanul sikerült elvégezni. Nem kell messzire keresnünk a bizonyÃtékot: a megyénken is áthaladó Kökös–MaroshévÃz országút felújÃtása 2009-ben – akkor is hosszas halogatás és a hátrányosan érintett vállalkozók közös fellépése után – kezdÅ‘dött, és 2012-ben ért véget, ami pedig akkor elmaradt – Sepsiszentgyörgyön például (többek között) a kanálisfedÅ‘k szintezése –, arról csendben megfeledkeztek. Itt-ott már javÃtani is kellett a kirojtosodott széleken, meg is tették, de a foltozás szemmel láthatóan silány anyagú és állagú, távol áll a jogos elvárásoktól.
A legdühÃtÅ‘bb az egészben ugyanis az, hogy az autósoktól és üzemanyag-forgalmazóktól szemérmetlenül magas adókat és illetékeket szed be az állam, és nem tudni, hová lesz a pénz. Csak azt látjuk, hogy útjaink a csigatempónál is lassabban épülnek, és elképesztÅ‘en magas áruk ellenére sem kifogástalanok. És minél rosszabbak, annál drágábbak, hiszen már sok száz millió eurót kell visszafizetnie Romániának az útépÃtési zavarok és csúszások miatt.
Okot, mentséget lehet ezekre találni, a bürokráciától a korrupcióig, a szakemberhiánytól az esős időig, csak olyan nincs, hogy minden rendben menjen. De nem is magyarázatokat akarunk, hanem utakat.
