Szekeres Attila István doktori disszertációját 2013-ban védte meg, a Kovászna megyében elérhető címereket feldolgozó szakmunka valósággal kívánkozott a kiadásra, a tágabb közönség számára is elérhető könyvváltozat elkészítésére. Az átdolgozás könnyűnek bizonyult, a kiadás azonban már kevésbé: a heraldikus ugyanis román nyelven doktorált, mivel erre magyarul nincs lehetőség Romániában. Ami „nem baj, a testvérek is lássák, milyen kincsünk, milyen múltunk van”, jegyezte meg a könyvbemutatón. Következésképp doktori szakdolgozata is román nyelven készült, kiadásában épp ez okozott nehézséget: magyar kiadók ugyanis nem nagyon adnak ki román könyveket, viszont román kiadók sem szívesen jelentetnek meg magyar témájú kiadványokat. Így hát maradt a támogatók felkutatása, ami végül sikerült is, a kilencvenoldalnyi színes fényképet, reprodukciót, ábrát tartalmazó vaskos kötet nagyon is zsebbarát áron kerülhet az érdeklődő olvasókhoz – egyelőre román nyelven, de készül magyar nyelvű változata is, ígérte a szerző.
A háromszéki címerkincs feldolgozása tizenegy esztendei kutatás eredménye, ám a munka közel sem tekinthető lezártnak, hiszen mai nap is kerülnek elő hosszú évek-évtizedek óta rejtegetett nemeslevelek, olyanok is akár, amelyekről az örökösöknek tudomásuk sem volt – mondta el Szekeres Attila István. És temetőink is hálás terepnek bizonyulnak, régi sírköveken még fenmaradtak többé-kevésbé jó állapotban levő címerek. Hasonlóképp templomainkban is, bár sokban a jelképábrázolások 1990 utániak, hiszen akkortól vált lehetségessé ezek megjelenítése.
A mai címerkészítők azonban nem minden esetben a szakma ismerői, így lehetséges, hogy sok helyütt – a heraldikus szavaival – karikatúra címerek díszítik kívül-belül templomainkat (ami azért is szégyen ránk nézve, mert itt él Háromszéken a címertan egyik legjobb ismerője, szaktudására azonban igen ritkán tartanak igényt az egyébként jót tenni akaró megrendelők – szerk. megj.).