A sarkon túl már mindenki magyar – újságolták a Békéscsabáról érkezett szurkolók szombat délben Marseille belvárosában, miután a magyar zászló láttán hosszan skandálták: Szervusztok! Nem is tévedtek, a régi kikötőt valósággal elözönlötték a magyarok, pár órára teljesen magyar városnak tűnt a Mediterrán-tenger partján fekvő világváros. Legfeljebb csak annyiban lehetett volna pontosítani a békéscsabaiak lényegre törő helyzetismertetését, hogy már a „sarkon innen”, azaz a Marseille 50–60 kilométeres vonzáskörzetében található szálláshelyeken, a benzinkutakon, az autópályákon rengeteg magyarral lehetett találkozni, akik az idegenben találkozó honfitársak örömével köszöntötték egymást ismeretlenül is, mintha a provence-i régió egésze barátságos magyar falvakká változott volna az izlandi meccs előtt.
Ami a régi kikötőben folyt, annak méltán járhatott csodájára a világ és a helyiek: a part minden szegletében pirosba öltözött magyarok, a teret beborító piros-fehér-zöld zászlók ezrei, a több mint tízezer torokból felcsendülő Ria-ria-Hungária, a szurkolói himnusz, Az éjjel soha nem érhet véget dal éneklése valami egészen csodálatos hangulatot teremtett. Aki pedig a Vieux Port-tól a Stade Vélodrome-ig vonuló, Marseille utcáit elözönlő, beéneklő tömeget látta, annak alighanem valamiféle újkori honfoglalás képe juthatott eszébe. És nemcsak a felszínen, de a föld alatt is valami hasonló zajlott: a metróban a legunottabban üldögélők arcára is mosolyt csalt a felülő magyar szurkolók vidám éneklése, ugrálása.
A metróállomástól a stadion bejáratáig rengeteg jegyüzér kínált belépőt az Izland–Magyarország meccsre, s alighanem találtak is vásárlót, mert noha az Európai Labdarúgó-szövetség adatai szerint mintegy húszezer, magyaroknak szóló belépőt adtak el, és feleannyit az izlandiaknak, a több mint hatvanezres stadion megtelt, és szemmel láthatóan pirosba öltözött, igazi hazai hangulatot teremtve Dzsudzsák Balázs és társai számára. A francia rendfenntartók némileg merev magatartása és a magyar ultrák eltökéltsége okozott is kisebb felfordulást a magyar kapu mögött a meccs előtt: azokat a szurkolókat, akiknek nem abba a szektorba szólt a jegyük, nem akarták társaik mellé engedni, de a rendfenntartók figyelmét kijátszva a magyarok a kerítésen másztak át, mire aztán állig felfegyverkezett csendőrsorfalat vezényeltek a magyar szurkolók elé. Hangulatukat azonban ez a kisebb incidens sem tudta megzavarni, a Stade Vélodrome-ban a több tízezer torokból felcsendülő magyar himnusz libabőrös élmény volt, az orkánerejű Ria-ria-Hungária pedig a semleges nézőket is a magunk oldalára állította. Mindezek után az már szinte természetesnek számított, hogy a piros-fehér zöld zászlórengetegben számos kék-arany székely lobogót is felfedeztünk, a stadion lelátóin pedig Sepsiszentgyörgyről érkezett különítménnyel találkoztunk, akik autóval mintegy 2500 kilométert tettek meg, hogy a helyszínen szurkoljanak a magyar válogatottnak.
A közönség lelkesedése átragadt a játékosokra, a magyarok – Priskin Tamással és Stieber Zoltánnal a kezdő csapatban – igen elszántan kezdték a mérkőzést, és nagyjából uralták is azt. Sokkal többet birtokolták a labdát, támadásokat kezdeményeztek, s ha helyzetekig nem is nagyon jutottak el, lehetőségek azért adódtak. Izland ellen focizni azonban borzasztóan nehéz lehet, elsősorban azért, mert az északiak nem nagyon akarnak focizni. Legalábbis abban az értelemben nem, ahogy mi gondolkodunk erről a sportról: passzolgatni, támadásokat kezdeményezni, kapura rúgni, gólt szerezni. Az izlandiakat szemmel láthatóan nem érdekelték ezek a dolgok: küzdöttek, romboltak, majd az így megszerzett labdákkal próbáltak kapura törni. Alighanem ennek a nézőnek, játékosnak egyaránt idegtépő játéknak tudható be, hogy az első félidő második felében a magyar védelemben több egyéni hibát vétettünk.
A második félidőben azonban ismét tudtunk fordítani: még nagyobb elszántsággal léptek pályára, az egyre szaporább és egyre veszélyesebb támadások nyomán csak idő kérdése volt, hogy mikor sikerül bevenni az izlandi kaput. S bár soká kellett várni az egyenlítő gólra, s az eltökéltségen kívül kellettek hozzá Bernd Storck szövetségi kapitány merész, de jó húzásai, végül a csereként beállt Nikolics Nemanja beadását egy izlandi védő kotorta be saját kapujába, még mielőtt a szintén újonnan pályára lépett Böde Dániel megtehette volna. De kit érdekelt már, ki szerezte a gólt, amikor valósággal felrobbant a stadion, ismeretlenek ugrottak egymás nyakába, ujjongott, tombolt a lelátó. Az pedig alighanem a fedett lelátók között bekandikáló Fennvaló munkája, hogy a hosszabbítások utolsó percében a tizenhatos vonaláról megítélt szabadrúgásból nem tudtak gólt szerezni az izlandiak: nem érdemelték meg, nem lett volna igazságos.
És következett az ünneplés, a szűnni nem akaró éneklés, az ütemesen, boldogan skandált Szép volt, fiúk, a játékosok tiszteletköre, a kezében a lelátóról bedobott székely zászlót szorongató Guzmics Richárd, az ismét libabőrös magyar himnusz, az éjjel nem érhet véget, hiszen győzelemmel ér fel a döntetlen, nem csak azért, mert szinte biztos továbbjutó a magyar nemzeti tizenegy, hanem mert a csapat és a nemzet jelesre vizsgázott. A sok piros-fehér-zöld zászló láttán értetlenkedő, Olaszországról érdeklődő marseille-i néni, de az egész világ megtanulhatja: ez bizony nem az olasz trikolór, ezek nem Itália szurkolói: hosszú évtizedek után Magyarország visszakerült a focinemzetek térképére.
FARCÁDI BOTOND, Marseille
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
