– Felkavartad az állóvizet azzal, hogy a Sepsi OSK játékosa lettél. Annak ellenére döntöttél az átigazolásról, hogy a Botoşani szerződéshosszabbítást ajánlott az idény utolsó mérkőzését követően. Miért választottad az I. liga helyett a szentgyörgyi csapatot?
– Botoşani-ban szerették volna, ha még maradok egy évet, sőt, a napokban is kaptam üzeneteket tőlük. Mielőtt eljöttem volna, már akkor jeleztem nekik, hogy hazaköltözöm Sepsiszentgyörgyre. Ezt a döntést egyértelműen a családom érdekében hoztam meg, mert a gyerekeim nőnek, és kell menniük iskolába, illetve óvodába, így kevesebbet lettek volna velem, ami számomra is nagyon nehéz. Rengeteget gondolkodtam, nehezen hoztam meg a döntést, hogy elhagyjam azt a csapatot, ahol 2013 óta játszom, szép sikereket értem el, és nagyon szerettek. Amúgy is az I. ligát nem lehet összehasonlítani a másodosztállyal, de ahogy mondani szokás: valamit valamiért. A családomat helyeztem most előtérbe, eddig a labdarúgás volt az első.
– Mi a célod a következő idényben? Milyen egyéni és csapat iránti célkitűzésed van?
– Tizenhárom év után újra a II. ligában játszik a szentgyörgyi csapat, így újoncként egyértelműen el szeretnénk kerülni a kiesést, sőt, Diószegi László azt mondta, szerinte a 9–10. hely valamelyikét is megszerezhetjük. Szerintem pedig akár a 8. hely is összejöhet. Gyengültek a bajnokságok, így egy jó csapattal mindenképp az első nyolcban végezhetünk. Remélem, tapasztalatommal, komolyságommal, sok munkával és a góljaimmal segíteni tudom ezt a csapatot. Hiszek abban, hogy többet bizonyíthatunk a nézőknek, szurkolóknak, mint amit el­várnak.
– Mi a véleményed Polgár Lászlóról, az új vezetőedzőről? Ha jól tudom, már dolgoztál vele.
– Neki köszönhetem, hogy hosszú évekkel ezelőtt bedobott a mély vízbe. Tizennyolc éves sem voltam, amikor a III. ligába feljutott az Olt SC, és ő már akkor látott valamit bennem. Annak ellenére kezdő játékosként számolt velem, hogy több tapasztaltabb csatár volt még a csapatban. Onnan indultam én, lépcsőfokról lépcsőfokra haladtam felfelé, és bejutottam a labdarúgás világába. Csak szép szavakat tudok mondani Polgár Lászlóról, pozitív emlékeim vannak vele kapcsolatban, mert bízott bennem, ezért köszönettel tartozom neki, és remélem, ezúttal is jó eredményeket érünk el vele.
– A múltkori sajtótájékoztatón felmerült az a probléma, hogy nincs egy sportbázis, ahol az a több száz gyerek normális körülmények között edzhetne. Te hogyan vélekedsz erről?
– Emlékszem arra, hogy kisgyerekként, amikor edzésre jártam Bartha Ferenc tanár úrhoz, már akkor rossz volt az a hátsó pálya. A napokban hátralátogattam, és újra szemügyre vettem, de véleményem szerint csak abban változott, hogy fű van rajta, ezelőtt két évtizeddel pedig nem volt. Szerintem ezen a pályán sem a gyerekek, sem egy II. ligás csapat nem tud normális körülmények között készülni. Egyedül az első pálya maradt, de reménykedünk abban, hogy rendbe hozzák. Sajnálatos, hogy nem a város tulajdonában van. Ha jól értesültem, ennek ellenére bekerítik a pályát, és földet hordanak rá, hogy egy kicsit ember elé valóbb legyen, és készülhessünk az idénykezdésre.
– Mi a véleményed arról a jelenségről, hogy a mai fiatal labdarúgók először a pénzt nézik, és csak utána a focit, vagyis bizonyítás hiányában is komoly összegeket szeretnének zsebre vágni?
– Sajnos, ez jellemzi a mai fiatal labdarúgókat. Az én időmben nem volt ilyen, mi első helyre a focit tettük, mert tudtuk, hogy jó eredményekkel haladhatunk előre, és majd jobb életet élhetünk. Manapság minden fiatal labdarúgó a legújabb elektronikai kütyüket akarja megvenni, egyértelműen anyagiassá váltak, csak a pénz számít. Ebben azért a szülők is hibásak, mert arra tanítják a gyereket, hogy a pénz az elsődleges. Pedig egyszer dolgozni kell, és utána várni érte a jut­tatást.
– Hogyan értékeled az elmúlt idényben elért eredményedet, teljesítményedet? A Botoşani az alsóházi rájátszás harmadik helyén végzett, vagyis össze­sítésben kilencedik lett, te pedig hat góllal vetted ki a részed ebből. Elégedett vagy?
– Teljes mértékben elégedett vagyok a teljesítményemmel. Az az igazság, hogy problémáim voltak Botoşani-ban Leontin Grozavu vezetőedzővel. Az idényt vele kezdtük, akkor keveset játszottam, aztán a helyébe jött Cristian Pustai, vele már teljesen más volt a helyzet. Minden mérkőzésen játszottam, tíz meccsen rúgtam öt gólt és adtam négy gólpasszt. Áprilisban végül Pustai is elment, de visszajött Grozavu, aki megint nem engedett játszani. Soha nem mondta, milyen problémája van velem, pedig kérdeztem. Aztán azt hallottam, hogy nem nagyon tervez idősebb, tapasztaltabb játékosokat alkalmazni. Tényleg elégedett vagyok ezzel az idényemmel, sőt, a Botoşani-ban töltött három évemmel is, mert két évig házi gólkirály voltam, most pedig rúgtam hat gólt. Az utolsó meccsen is sikerült gólt szereznem, amikor pedig vége lett a mérkőzésnek, a szurkolók kiabálták, hogy ne jöjjek el, mert szerették, ahogy játszom.
– Ha összejön a 22 csapatos bajnokság, elképzelhető, hogy a színvonal is nő? Esetleg közelebb kerülhet az I. ligához?
– Az biztos, hogy a másodosztályt nem lehet összetenni az I. ligával, mert jó nagy a különbség a kettő között. Erre jó példa, hogy a Voluntari úgy verte meg az osztályozó mérkőzésen 3–0-ra az Aradi UTA csapatát, hogy meg sem izzadt. Véleményem szerint sok ez a 22 csapat, de szinte az is biztos, hogy néhányan már a bajnoki rajt előtt vissza fognak lépni. Ilyen alakulat szerintem a Petrolul, a Brassói FC, és még biztos, lesz más is, aki nem fogja bírni a sok kiszállással járó anyagi megterhelést.
– Statisztikák szerint eddigi pályafutásod során a II. ligában 135 mérkőzésen 64 gólt jegyeztél, az I. ligában pedig 191 találkozón 36 alkalommal voltál eredményes. Gyerekként gondoltad volna, hogy eljutsz idáig?
– Nekem ez volt a célom. Gyerekkoromban olyan edzéseink is voltak, hogy hárman-négyen jelentünk meg, de én mindig ott voltam. Tudtam, ha a jó Isten velem van, elérem a célomat, és játszani fogok az I. ligában.
– Mit jelent számodra labdarúgónak lenni?
– Szerintem a legszebb sport a labdarúgás, plusz ez a legnézettebb is. Ha még egyszer újjászületnék, akkor is focista szeretnék lenni. Ha legalább az I. ligáig jutsz, akkor hatalmas élményekben lehet részed, mert körbejárod a világot, sikerekben van részed, tisztelnek, illetve anyagilag is megéri. Azt mondom, hogy egy labdarúgóra felnéz mindenki, mert ahhoz, hogy jó legyél, rengeteg munka és lemondás szükséges.
– Mit próbálsz átadni azoknak a gyerekeknek, akik követnek téged, felnéznek rád?
– Elsősorban azt szeretném nekik tanácsolni, hogy legyenek komolyak, ambíciósak, és ami célt kitűznek maguk elé, azért mindennap tegyenek. Ne ijedjenek meg a munkától, mert anélkül nem lesznek eredményes labdarúgók. Persze szerencse is kell az életben, és az is igaz, hogy innen, Háromszékről nehéz bekerülni az I. ligába, viszont ha van tehetség és akarat, minden lehetséges.
– Mindenki az Európa-bajnokságot nézi. Gondolom, te is figyelemmel követed. Lassan véget érnek a csoportkörök, így már kirajzolódik, hogy melyek azok a csapatok, amelyek a legfőbb esélyesek. Te mit gondolsz?
– Egy fő esélyest nem tudnék mondani, de favoritnak tartom a spanyolokat, németeket, olaszokat és a házigazda franciákat. Már voltak meglepetések, és szerintem még lesznek is. Én az olaszoknak szurkolok, szóval remélem, a végén majd ők örülhetnek.
– Az Európa-bajnokságon szereplő játékosok közül ki az, aki a te álomcsapatodban helyet kapna?
– A kapuba az olasz válogatott csapatkapitánya, Gianluigi Buffon állna, a védelemben helyet kapna a spanyol Jordi Alba és Sergio Ramos, illetve az olasz Leonardo Bonucci és a német Jérome Boateng. Középpályán a portugálok sztárja, Cristiano Ronaldo, a spanyol zseni, Andrés Iniesta, valamint a német Toni Kroos és a francia Paul Pogba hozná játékba a két csatárt, aki nem más, mint Antoine Griezmann és Álvaro Morata.