Van belőlük bőven, egyikről ezt, másikról azt hallja, a kamatok után érdeklődik, és dönt. Tájékoztatják, hogy milyen hivatalos okiratokra van szüksége a kölcsönhöz, beszerzi, visszamegy, és egy másik tisztviselő közli, ennyi nem elég. Elmegy, intézkedik, hozza a kért papírt, újból más tisztviselő, aki sajnálattal közli, hogy elírták a szerződést, az szerepel benne, hogy a részleteket a lakás eladója fizeti. Újraszerkesztik, közben lejár a nehezen beszerzett munkahelyi igazolás szavatossági ideje, a főnök napokig nem elérhető, várni kell az újabb igazolásra. Ez is megvan, megkötik a szerződést, beköltöznek, törlesztik a részleteket. De mert a lakás jelzálog tárgya, élet- és balesetbiztosítást kötnek, soha nem lehet tudni, történhet valami előreláthatatlan, és a kölcsönt akkor is fizetni kell. Bekövetkezik, amitől tartottak, gépkocsibalesetet szenvednek törésekkel és azt követő rengeteg bosszúsággal. A bank megint tájékoztat, az a biztosítás nem az a biztosítás, amire számítanak, nincs kártérítés. A sérült meggyógyul, fizeti a kölcsön részleteit, nagyobb lakásba akar költözni. Újból dolga akad a bankkal, egy év után derül ki, hogy mégis jogosult lett volna baleseti kártérítésre, de ezt egy megint másik tisztviselő mondja azután, hogy lejárt a kárigénylési határidő. Kisember még kisebb pénztárcájú, pályakezdő, ifjú házas gyermeke a fejét fogja, és csak ámul, hogy ilyen dolgok is megeshetnek. Pedig ő azt hitte, ezekben a bankpalotákban nem csak a fizetések magasak, hanem a szolgáltatások minősége is.