A gúnyt félretéve: tényleg szükség volt a korrupció múzeumára. Romániában valósággal életformává vált a megvesztegetés, feltűnően nagy azoknak a politikusoknak, rendőröknek, bíróknak, polgármestereknek, egyáltalán bármilyen tisztségviselőnek vagy azok kiterjedt rokonságának a száma, akik valamilyen „elintéznivalóért” ne fogadtak volna el kenőpénzt. Vagy kenőbárányt, vagy kenőhurkát (nem összetévesztendő a kenőmájassal!), vagy kenőwhiskyt, vagy kenőfegyvert, vagy bármit, ami a csúszópénzt természetbeni juttatással – tehát akár még szexuális szolgáltatással is! – helyettesítheti. Hiszen a lefizetők képzelőereje határtalan, talán csak a lefizetést elfogadók (kérők?) igénye szűkítheti valamelyest a felkínálható „kis figyelmességek” körét. Igen jól fogalmazták meg a virtuális múzeum alapítói: „a mi korruptjaink művészeti rangra emelték a csúszópénz adását és elfogadását”.
Nézzük hát, mi „látható” eme múzeumban, azaz honlapon – amelynek indítását nem mellékesen a Múzeumok Éjszakájára időzítették, mintegy jelezve, mennyire fontos újabb közgyűjteménnyel gyarapodott Románia nemzeti kincsestára. A honlap román és angol nyelvű, A jatt galériája és A jatt tesztje ikonok jelennek meg indításakor. A múzeumi rész egyelőre elég szegényes, tizenhat bizonyított vagy feltételezett korrupciós esetet mutat be – de azok válogatott történetek! A sort mindjárt Darius Vâlcov volt pénzügyminiszter nyitja, aki többek között a temetőben is vett át kenőpénzt. Bizonyos Veturia Moldovan nevű főügyészt egy híddal vesztegettek meg, nevezett Mircea Puşcaş bíró szerteágazó korrupciós tevékenységébe belefért a szexuális szolgáltatással való lefizetés is. A konstancai rendőrök halat küldözgettek bukaresti főnökeiknek bizonyos ügyek elintézéséért, s hogy a hal jobban csússzon, whiskyt, bort is tettek a csomagba. A legkülönlegesebb korrupciós eseteket bemutató múzeumból a mi nemzetünk lánya sem hiányozhat, bár e téren is alulreprezentált a magyarság: csupán Majeczki Izabella gyergyószentmiklósi főügyész kapott festményt (a galériában ugyanis az eseteket ötletes festmények illusztrálják), aki nagyon is pragmatikus hölgy lehet: két tehén, három juh és két bárány volt „segítségének” ára, s addig is, míg az állatokból ünnepi asztalon tálalható díszebéd lesz, még egy szatyor élelmiszert is elfogadott. Egy másik volt miniszter folytatja a sort, Decebal Traian Remeş (az ő neve is csupán „történelmien” társított keresztnevei okán maradt meg az emlékezetben, nem a mezőgazdasági és vidékfejlesztési tárca élén végzett munkája révén) szépecske summa mellé hurkát és cujkát is kapott. Az előbbiekhez képest kismiska egy vidéki rendőr, aki azért vihetett haza egy juhot, hogy a fogdában tűrhetőbb körülményeket biztosítson a lefizető benn időző rokonának – igaz, ez neki, mármint a rendőrnek négy évet jelentett. Börtönből. Adrian Năstase elhíresült Tamara nagynénis esete sem hiányozhat a sorból, igaz, a volt miniszterelnök végül más ügy(ek) miatt csücsült a hűvösön, s írta a jobbnál jobb könyveket. És természtesen a román profi focivilág szereplői is feltűnnek, na nem kiváló sportteljesítmények elérőiként, hanem megbundázott mérkőzések „hőseiként” – gyengébb emlékezőtehetségűek kedvéért Gigi Becali a szóban forgó egyén. Darius Vâlcov visszatérő figura, ő már slatinai polgármesterként sem tartozott a megközelíthetetlenek közé: bizonyos cégek úgy jutottak megbízatáshoz, ha neki jócskán tejeltek, készpénzt, aranyrudat, festményt, bármit elfogadott. Victor Viorel Ponta esetében csak a plágium biztos, bár az sem semmi, hogy ingyen használt egy ügyvédi cég által vásárolt Mitsubishi Lancer Evo 10-et – amely a lízing lejárta után slussz-passz az övé lett. És így tovább, és így tovább, hagyjunk valami csemegézést a múzeumlátogatóknak is. Akik aztán lazításként megoldhatják A jatt tesztjét is, ha eléggé odafigyeltek a galériában felsorolt esetekre, akár jelentkezhetnek is a korrupcióellenes ügyosztályon – felvételre.
Első ránézésre nem több ez a virtuális múzeum, mint egy jó móka. Vélhetőleg idővel gyarapodik is a „közgyűjtemény”, hiszen a korrupciós esetek nemhogy fogynának, de inkább szaporodnak, ha a különlegesek közül is csak a legeket válogatják be a múzeum működtetői, a látogatónak akkor is huzamos böngészésre kell majd berendezkednie. A szórakozáson/szörnyülködésen túl azonban van egy másik nézete is a múzeumtörténetnek: érdemes kiemelni, hogy a honlapot egy civil szervezet működteti, és az a Nicuşor Dan támogatja, aki a Mentsük Meg Bukarestet Egyesület jelöltjeként, csupán a korrupcióellenes harccal kampányolva, alaposan feladta a leckét a júniusi helyhatósági választáson a fővárosi politikusoknak. Ez – mármint a bukarestiek szavazása – lenne a jele annak, hogy immár nem csak maroknyi civil küzd a korrupciómentes romániai közélet megvalósításáért? Reménykedjünk benne és bízzunk abban, a virtuális múzeum egyre gyarapodó közönsége a szavazónyájból minél többeket képes a választói tudattal rendelkező polgárok jobb sorsra érdemes sorába terelgetni.