Gyalog hosszadalmas, autóval költséges (többe kerül a parkolás, mint az okmánybélyeg), és mindenekelőtt dühítő a számítógépek korában papírokat sétáltatni. A korszerű technológiákkal ugyanis a bürokrácia mit sem csökkent, az egyablakos rendszer – ahol az ember beadja, mondjuk, a vállalkozói engedélyét, és pár nap múlva visszakapja minden szükséges láttamozással, amelyekért most egyenként lohol, mikor dolgoznia kellene – vágyálom maradt, sokszor még egy intézményen belül sem kommunikálnak egymással a különböző részlegek. Könnyebb az ügyfelet küldözgetni, és ő megy is, minden mást félbehagyva, munkájából elkérezkedve, mert ha valami hiányzik, őt büntetik az állam szigorú ellenőrei, nem a hanyag hivatalnokot...
Tudja ezt mindenki, aki bár egy személyazonossági igazolványért sorban állt, mégis egy független kormány kellett ahhoz, hogy legalább a leggyakoribb gondokat megpróbálja rendezni, levágva a fölösleges cirádákat néhány túlbonyolított eljárásról. És bár ezektől a rendeletektől nyilván nem fog egy csapásra kitisztulni az állami adminisztráció szövevényes bozótja – ahhoz még több más tisztogató szabálycsomagra van szükség, és kérdés, hogy lesz-e erre ideje a pártberkekből nagyon támadott Cioloş-csapatnak –, már az is valami, hogy felső szinten egyáltalán észrevette valaki a normális életet megfojtó gizgazt, és megpróbálta ritkítani a vadhajtásokat. Ezek után jobban bízhatunk abban, hogy a vállalkozók terheinek könnyítését is komolyan gondolják. Csak az a kérdés, hogy vajon a következő kormányok menyire fogják méltányolni ezt az igyekezetet, hiszen naponta tapasztalhatjuk, hogy a politikai osztályt saját érdekeinek érvényesítésén kívül vajmi kevés téma foglalkoztatja, a kisemberek ügyes-bajos dolgai pedig nem tartoznak a döntéshozók érdeklődési körébe.
Az lenne az igazi nagy feladat: ezt a hozzáállást megváltoztatni. Hogy ne csak egy szükségkormány sürgősségi rendeletei, hanem a törvények is a polgárt védjék és szolgálják, hogy sem a pult mögött ülő, sem az igazgatói székbe kinevezett hivatalnok ne lehessen önkényúr. Az ugyanis az államnak és a kormánynak is szégyene, hogy – a legközelebbi és legkirívóbb, de távolról sem egyedi példákat említve – a megyei főfogyasztóvédő útszéli magyarellenességéről, a prefektus zászló- és sárkánydomb-pereiről hírhedt, semmi másról. Jó lenne, ha nemcsak az elektronikus ügyintézést, hanem a tisztességes, jóindulatú tisztségviselői magatartást is ösztönözné a kormány – már csak azért is, mert sokkal hatékonyabb az államgépezet, ha nem az emberek ellenében, hanem értük dolgozik.