Az arab világban három olyan tabutéma van, amit nem tanácsos szóba hozni: a politika, a vallás és a szex. A kutatónő erős nagyítónak tekinti a szexet, amelyen keresztül bármelyik társadalom tanulmányozható. „Az intim életünkben zajló történéseket nagyobb léptékben működő erők tükrözik vissza: a politika és a gazdaság, a vallás és a hagyomány, a nemek és a nemzedékek. Ha igazán meg akarjuk ismerni az embereket, előbb tekintsünk be a hálószobájukba” – szögezi le.
A kutatónő TEDx-es kongresszusi felszólalása egy kis történettel kezdődött, amelyről sokan azt hihetnénk, hogy régmúlt évszázadokból származik: „Amikor nemrég Marokkóban, Casa­blancában jártam, találkoztam egy Faiza nevű fiatal hajadon anyával. Faiza fényképeket mutatott gyermekéről, és elmesélte, hogyan fogant meg, miként zajlott a terhesség és a szülés. Figyelemre méltó történet volt, de a legszebb részét Faiza a végére tartogatta. »Tudod, szűz vagyok – mondta. – Ezt két orvosi igazolás is bizonyítja.« Ez a modern Közel-Kelet, ahol Krisztus születése után két évezreddel még mindig mindennaposak a szűz szülések.”
Faiza története – magyarázza Shereen El Feki – azt bizonyítja, hogy az arab világban a házasság az egyetlen elfogadott körülmény a szexre, és csak akkor, ha engedélyezték a szülők, szentesítette a vallás és nyilvántartásba vette az állam.
„A házasság a belépőjegy a felnőtt világba. Ha nem kötik be a fejed, nem hagyhatod el szüleid házát, nem szexelhetsz, és határozottan nem lehetnek gyermekeid. Ez egy társadalmi citadella, egy legyőzhetetlen citadella, s az erőd körül a házasság előtti szex­ellenesség, az óvszerellenesség, az abor­tuszellenesség, a homoszexualitás-ellenesség tabujának széles mezője húzódik” – meséli még Shereen El Feki.
Faiza drámája itt nem ért véget. Amikor a ruházat már nem tudta elrejteni terhességét, anyja segített neki elmenekülni apja és fiútestvérei elől. A casablancai kórházban született meg a fia, a szülésben segédkező férfi pedig megpróbálta megerőszakolni.
„Miközben a térségbeli vallások a házasság előtti önmegtartóztatást dicsőítik, a patriarchátusban a fiúk mindig is fiúk maradnak. A férfiak szexelnek a házasság előtt, de a nőktől elvárják, hogy szüzek legyenek a nászéjszakán, vagyis legyen érintetlen a szűzhártyájuk. Ez nem személyes ügy, hanem a család becsületével kapcsolatos. Így hát a nők és rokonaik bármit megtesznek e kis anatómiai részlet megőrzéséért, a nők nemi szervének megcsonkításával, a szüzesség vizsgálatával, a szűzhártya sebészi helyreállításával” – teszi hozzá a kutató.
Egy tunéziai orvosnő azt mondta neki, hogy „a nők egyre nyitottabbá válnak, de a férfiak még mindig a kőkorszakban élnek”. Azok az esetek, amikor a nők és férfiak átlépik a heteroszexualitás vonalát, nap mint nap kétségbeejtik a családokat, és kiváltják a társadalom általi elítélést, hogy a vallási aspektust ne is említsük. A dolgok a hitvesi ágyban sem történnek úgy, ahogy kellene: „A feleségek attól félnek, hogy feslett nőszemélyeknek tartják őket, ha némi lelkesedést mutatnak az intim életben. És ott vannak azok is, akik számára a házasság csak a prostitúció paravánja. Családjaik eladják őket, gyakran gazdag arab turistáknak. Ez csak az egyik oldala az arab térségben robbanásszerűen növekvő prostituált-kereskedelemnek. (…) Egyértelmű, hogy valami nincs rendben: kettős mércét alkalmaznak a férfiakkal és a nőkkel szemben, a szex szégyenforrás, a család korlátozza a személyes választásokat, és nagy a szakadék látszat és valóság között: aközött, amit az emberek tesznek, és amit hajlandóak elismerni. Általános a fenntartás azzal szemben, hogy túllépjenek a magánéleti suttogásokon egy komoly és kitartó nyílt vita felé.”
A kísérletekről, melyek célja, hogy másképp tekintsenek a szexre, azt tartják, hogy „nyugati összeesküvés részei, amelynek célja aláásni a hagyományos arab és iszlám értékeket. De valójában a legerősebb ellenőrzési eszközük a tét: a vallásba csomagolt szex” – állítja az egyiptomi származású kutatónő, s leszögezi: „Ha magánéletünkben, szexuális életünkben nem vagyunk képesek érvényesíteni a szabadságot és az igaz­ságosságot, a méltóságot és az egyenlőséget, az intimitást és az autonómiát, akkor nehezen tudjuk ezt majd a közéletben elérni. A politikai és a szexuális aspektusok összefüggnek egymással, és ez bármelyikünkre érvényes, függetlenül attól, hol élünk vagy szeretünk.”

Florina Pop (Adevărul, Főtér.ro)