A családorvostól beutalót kértem, két napot töltünk majd a poliklinikán, minden szakrendelőben megvizsgáltatjuk magunkat (a fiúknak kivétel a nőgyógyászat), mert első és legfontosabb az egészség. Beoltatjuk magunkat mindenféle nyavalya ellen, nehogy fertőződjünk, vagy mi fertőzzünk más Fogyasztót – illik a többiekre is gondolni. Vakációzási szándékunkat bejelentem a rendőrségen, hírszerzőknél, köz- és állategészségügynél, tanfelügyelőségen (a gyerekek iskolások), tűzoltóságnál, erdészetnél, vízügynél stb. – ez utóbbit még nem ismerem, de borzasztóan fontos hivatal lehet, erre utalt tegnapi közleményében a fogyasztóvédelmi hivatal is. Mindenhol engedélyt, jóváhagyást kérek, de legalább egy pecsétes fecnit, hogy ott jártam. És bekérem a kiválasztott panzió minden iratát, engedélyét, ellenőrizendő hivatalosságát, törvényességét. Aztán a közjegyzőnél nyilatkozom, hogy egyetértek önmagammal, azzal, hogy saját gyerekeim saját személyemmel nyaraljanak.
Ha mindezzel megvagyok (három hét alatt biztosan), bejelentkezem a fogyasztóvédelmi hivatalhoz. Miután időpontot szabtak, fogom az iratok paksamétáját, a csekély száz oldalt, majd tisztelettel megkérem a hivatal szolgálatos aktatologatóját, láttamozza a „doszárt”, nézze át, hogy minden rendben-e. Harminc napon belül választ kell kapnom. S ezek után megyünk nyaralni – ha még nem járt le a vakáció –, megnyugodva, hogy minket már nem érhet baj, a nagy testvér mindent látott.
Viccesnek tűnik? Csakhogy ebben az a vicc, hogy nem vicc.
A Csomakőrösön történtek után – ahol a szülők által szervezett magántábort zaklatták a fogyasztóvédelem felügyelői, ahol nyilatkozatokat írattak alá, törvénytelenséggel vádoltak szabadságon lévő pedagógusokat, más intézményeket értesítettek az általuk „észlelt” rendellenességekről, és szankciókat helyeztek kilátásba – mindenre számítani lehet. Holnap bejönnek az udvarunkra, ha összeülünk sörözni, és büntetnek, mert nem hivatalos hőmérsékleten szolgáltuk fel az itókát. Elmegyünk kirándulni, rajtakapnak, mert a sátornak nincs vendéglátói minősítése, az alkalmi szakácsnak nincs engedélye a pityókatokány kavargatására. Aztán járhatjuk a bíróságot, ha érvényteleníteni akarjuk a jogtalanul kiszabott büntetéseket.
Nem vicc, tényleg nem vicc, a dolgok kezdenek eldurvulni. Kovászna megyében már nem csak a feladatukat teljesítik a fogyasztóvédők, réges-régen túllépték hatáskörüket. Ami nálunk történik, az elviselhetetlen, elfogadhatatlan, az egyértelműen egy fontos közintézmény túlkapása.