A csíkszeredai Józsa Csaba kerekesszékben ülve, sérült kezével görgeti az okostelefon képernyőjét, azon ellenőrzi, hogy minden menetrend szerint történik-e, minden percben oda gurigázik, ahol szükség van rá. Évek óta ő felel a programokért, Tischler Ferenc táborvezető jobb keze.
Józsa Csaba lapunknak elmondta, olimpiai évben úgy illik, hogy ők is olimpiázzanak, ezen a héten ez a fő téma, különböző ügyességi sportjátékokra, rejtvényversenyre készültek mindennap, a mai zárónapon az is kiderül, hogy kerekesszékkel hogy lehet egy tálcányi, vízzel telt poharat elvinni egyik helyről a másikra. „De akinek sem a lába, sem a keze nem jó, az a száját is használhatja a különböző próbákban. Legfontosabb, hogy mindenki hasznosnak érezze magát, nem baj, ha a kézműves-foglalkozásoknál nem bizonyul a legügyesebbnek, de érezze, hogy szeretik, figyelnek rá és elfogadják olyannak, amilyen.”
Ezt erősítette meg a kolozsvári származású, Budapesten élő Benke Tamás is, aki huszonéves fiát először kísérte el a táborba, és mesélt lapunknak családjuk tragikus történetéről. Kristóf kilencéves korában szenvedett motorbalesetet, még abban az esztendőben elvesztette édesanyját. Tizenhat évig egy gondozó segítette őket, aki tíz éven keresztül kísérte el a kerekesszékhez kötött, enyhén értelmi sérült fiút a háromszéki máltais táborba. Most rajta volt a sor, hogy fiával jöjjön, amit itt tapasztalt, az rendkívüli: jószívű, türelmes emberek, segítő önkéntesek, jó hangulat, csupa pozitív viszonyulás.
Mindezt igazolja Józsa Csaba esete is, aki helyzete ellenére nemcsak a táborban  jó szervező, Csíkszeredában is jól végzi dolgát, nyolc sérülttel érkezett a Benedek-mezőre, ahol háromszéki, kolozsvári, nagyenyedi, bukaresti, budapesti, kecskeméti sorstársaikkal együtt töltöttek el tartalmas napokat.