Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, műhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
Bajkó Levente Attila
,,A sportszeretet szellemében neveltek szüleim, bár egyikük sem volt sportoló, de édesapámat igazi sportbarátként ismertem meg, sokat pingpongoztunk, síeltünk, úsztunk együtt, valósággal belém lehelte a sportszeretetet, olyannyira, hogy más pályát el sem tudtam képzelni magamnak, mint a sporttanárit, mert így nemcsak saját sportszeretetemet tudom kielégíteni, hanem helyes irányba tudom vezetni a másokét, s akkor ők is tapasztalhatják, hogy a sport már önmagában egészség, nagyszerű kikapcsolódási lehetőség, kedvcsináló, felvidító."
Névjegykártyája
Gyergyósalamáson született 1971. április 24-én. Édesapja, Károly építészmester, édesanyja, Ilona kereskedő, ma már mindketten nyugdíjasok, nővére, Elvira kereskedő. Az általános iskolai tanulmányait Salamáson végezte, Maroshévízen érettségizett, a brassói Bariţiu-főiskolán szerzett tornatanári oklevelet (2002), a Transilvania Egyetemen mesterizett (2006), Kolozsváron véglegesítőzött. Síelésre szakosodott, majd az úszásra is. A Maroshévízi ISK-ban volt végleges posztja, onnan jött a Mihai Viteazul Főgimnáziumba áthelyezéssel. Nőtlen. Nem volt soha profi sportoló, iskolai és megyei szinten focizott, a főiskolán több sportágban képviselte az intézmény színeit. 2000-ben átúszta a Balatont, az idén például részt vett a 24 órás brassói úszómaratonon. Maroshévízi tanítványa, Cristian Baciu 2004-ben az ISK országos síbajnokságán ezüstérmet nyert, egy évvel később az ország sportklubjainak, egyesületeinek országos bajnokságán megismételte bravúrját, és újra ezüstéremért állhatott dobogóra. Most pedig Roxana Chiper készül a líceumok országos asztalitenisz-bajnokságának döntőjére, melyet Aradon rendeznek meg.
,,Az életfilozófiám? Egészen röviden így fogalmaznám meg: élni szép, de tudni kell, hogyan. Az én elképzelésem szerint fontos szerepet tölt be az alkotómunka a munkát végző következetességével, kitartásával, ötleteivel, munkaszeretetével, hivatástudatával, a pedagógusok esetében a gyerekek iránti szeretettel..."
Bezárkózottnak tűnik a tanár úr, s ez érthető. Új környezetében még keresi az emberek közötti helyét, természetesen, hogy szépen tudjon élni. Ez az elzárkózottság nem zárja ki a véleményformálást, de a szókimondást mindenképpen igen. Ilyen helyzetben az ember tízszer is meggondolja, míg egyszer kimondja azt, amit érez, ami bántja, mert jobb óvatosnak lenni. Így is fogalmaz, amikor a megye sportjáról kell véleményt alkotnia: ,,Mozgalmas a megye sportélete, a Szentgyörgyé pedig messze felülmúlja a Maroshévízét. Igaz, Szentgyörgy nagyobb város is... Ami pedig az iskolai sportot illeti, megsokszorozódtak a sportversenyei, de az élsportnak dolgozó utánpótlás-nevelésnek a kezdő csoportjai nincsenek kellően támogatva. Hiányzik az a bizonyos motiváció, enélkül pedig nehéz a gyerekeket a sporthoz kötni, elkötelezni. Ne feledjük, az utánpótlás-nevelés a kezdő csoportokkal kezdődik!
Terveim? Szeretnék elindítani egy sportágat, mely e pillanatban stagnál Sepsiszentgyörgyön. Ez az alpesi sí. Itt van a sugásfürdői pálya, itt vannak a környékbeli havasok a tradicionális sípályákkal... Meg kell próbálnom. Aztán a magánéletemben szeretnék minél előbb családot alapítani, saját gyermekeimet is nevelni. Szeretnék minden szinten hasznos ember lenni."
Sok sikert, tanár úr!