Új helyszínen, de ezúttal is minőségi zenével jelentkezett az Élő koncertek sorozata rendezvény, amely lassan-lassan belopta magát az erdővidéki köztudatba. Miként a főszervező Oláh József fogalmazott: a hallgatóság ismét a rendezvény mellé állt, felpártolta, ezért remélhetőleg a jövőben is tovább él majd a kezdeményezés. A koncert kezdete előtt a főszervező előbb románul, majd magyarul köszöntötte a nagyérdeműt, röviden ismertetve a helyszínváltozás okait, egyben köszönetet mondva a házigazda Rácz családnak, akik különösebb kikötések nélkül a rendelkezésükre bocsátották az épületet.
A zenés est fénypontja a 2008-ban alakult Inocsényka együttes élménydús produkciója volt, amely az első hangtól kezdve szinte elemi erővel ragadta magával a hallgatót. Az a tömény muzsika, amelyet előadtak, minden elemében hűen tükrözte, hitelesen adta vissza az együttes által megfogalmazott célkitűzéseket, éspedig: „olyan zene létrehozását, amely minden előadás alkalmával újraértelmezhetővé válik, amelynek a hitelesség és az újszerűség mindig éltető eleme, helyenként improvizációkkal frissítve a már előkészített zenei kereteket.”
Ifj. Krizbai Imre klasszikus mesteri játékát, a basszusgitáros Szakál Attila mindvégig energikus, a finom dallamoktól egészen az ütősebb témákig elmenő dallamkompozícióit, a dobos Karácson Zsolt ütemes, a gitárkísérettel párban lüktető, majd a basszusgitárral együtt helyenként groove-os stílusban kicsúcsosodó zenei katarzisát fűszerezte, tette még élvezhetőbbé, zárta egyfajta keretbe Boldizsár Szabolcs fuvola- és Berze Albert trombitajátéka. Igazi zenei csemegét, rendkívüli, Erdővidéken ritkán tapasztalható élményt jelentett a Daniel-kastély évszázados falai között tartott, „műfajok közötti kalandozás.”

Albert Egon