A szomszéd megyei Székelyderzs polgármesteri hivatalának időszakos kiadványáról szólnék örömmel és dicsérettel, amely arra hivatott, hogy a Székelymuzsnával alkotott község mindennapos dolgát-baját közhírré tegye. A Napisten júniusi számában meghirdette a június végén tartott XIII. Székelyderzsi Falunapok programját, de a hagyománnyá nemesülő, minden június utolsó szombatján tartott jégverés napi határkerülés történetét is ismertette.
A program szerinti percnyi pontossággal 12.30-kor induló határkerülők, lovasok és szekeresek időben érkeztek vissza a vártemplom előterébe, ahol a Kornis Kata Asszonykórus tagjaival beszédbe keveredve ismerkedtünk: „Három évvel ezelőtt, amikor megalakítottuk a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség asszonykórusát, ennyit vállaltunk: zsoltárokat és népdalokat énekelni. Az elmúlt években, a kezdeti vállaláshoz hűen, népdalok és zsoltárok éneklésével igyekeztünk szebbé tenni az egyházi ünnepségeket. Énekelve, irodalmi alkotások csokorba szedésével mutattuk be Székelyderzs történetét, gyűjtöttünk pénzt a templom javítására, és ápoltuk más unitárius gyülekezetekkel a hittestvéri rokonságot. Énekelve álmodtuk kórusunk jövőjét...”
Ennek a szép hangú énekelésnek is tanúi lehettünk a Petky János-díjak átadása utáni percekben, amikor Demeter Sándor Loránd, a helyi egyházközség lelkésze – meglepetésemre – gitárját vállára véve, két zenésztársával összehangolva átvette az asszonykórus vezetését is. A megszépült, felújított templombelsőt elhagyva mosolygó, kedves derzsi asszonyok kürtőskaláccsal kínáltak fonott kosaraikból, majd a régi iskola hátsó felében felépített új játszóteret mutatták be a vendégeknek a keblitanács tagjai a „költő és hadvezér” Demeter tiszteletes vezetésével. De szót kapott az Udvarhelyszéki Vágta székelyderzsi futamának főszervezője, Kovács-Nemes László is, aki a vártemplom fala előtti nyílt terepen szólt az ünneplő falu népéhez, és ezt követően egy hivatásos színész tehetségével szavalt el egy, a székelységhez írt gyönyörű, bátorító verset...
Sajnálom, hogy a falunapok vasárnapi programján személyesen nem vettem részt. Jóleső érzéssel töltött el az a tudat, hogy az 1969 tavaszán megismert unitárius székely falu azóta gyökeresen megváltozott, a szó jobbik értelmében.
Ramocsa a község ötvennégy dűlője legnagyobb, legszebb részének nevét takarja. Ramocsa népe, tartsd meg régi szép hírneved, barátkozó, vendégszerető lakóiddal! A falu világot járt, külföldön dolgozó középnemzedéke eddig még mindig hazatért. És hazatér(t) szüleinek sírját megkapálni, rá virágot ültetni, vázába tenni a Sepsiszentgyörgyön élő székelyderzsiek közössége is!
Ferenczy L. Tibor
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
