Fejér Miklós magyar szakos tanár egész élete az irodalom, az anyanyelv és a kultúra köré szerveződött. Miközben szülőfalujában, Zabolán munkásságának emléket állítottunk, joggal tehettük fel Vörösmarty Mihály kivételesen megragadó költeményének, a Gondolatok a könyvtárban tömör kérdését, hogy Ment-e a könyvek által a világ elébb?
Most, a XXI. század elején tehát újra feltehetjük önmagunknak is a kérdést, hogy a könyvek milyen szerepet játszanak az emberek életében, hogyan határozhatják meg az egyéni életpályákat... Fejér Miklós élete és sorsa szorosan összefonódott a könyvvel, Guttenberg csodálatos alkotásával, az emberi kultúra és emlékezet klasszikus hordozójával. Amikor itt a községi könyvtárat róla nevezzük el, jó talán felidézni életének legfontosabb állomásait.
Fejér Miklós 1913. november 30-án született Zabolán római katolikus felekezetű székely gazda családban. Az első hat elemit itt végezte, miközben elhatározta, hogy nem folytatja szüleinek földműves életformáját, tovább fog tanulni.
Középiskolai tanulmányait előbb Kézdivásárhelyt, a kantai Római Katolikus Gimnáziumban, majd Csíkszeredában, a katolikus főgimnáziumban folytatta, s végül Brassó városában fejezte be. Már diákkorában fokozottan érdeklődött a magyar irodalom és nyelv titkai iránt. Már akkor verseket írt, szavalóversenyeken vett részt, önképzőkört vezetett.
1933-ban érettségizett, majd közvetlenül utána beiratkozott Kolozsvárt az I. Ferdinánd román királyról elnevezett tudományegyetem magyar—francia szakára. Az 1930-as években pezsgő kulturális élet fogadta a kincses városban. A társadalmi nyilvánosság elé lépett akkor egy olyan új erdélyi magyar értelmiségi réteg, mely már a román királyság keretében cseperedett, nevelődött és szocializálódott. A római katolikus Báthori-Apor Nevelőintézet, a Szent Józsefről elnevezett kollégium hallgatója. Annak akkori vezetője Venczel József, a XX. századi erdélyi magyar szellemi elit egyik kiválósága volt. Fejér Miklós világszemléletét, értékrendjét Venczel József mellett Bíró Vencel, a kor egyik híres katolikus értelmiségije határozta meg. A fiatal diákot kiváló eredményei révén csakhamar megbízták az intézet könyvtárának vezetésével.
1938-ban sikeresen államvizsgázott az állami egyetemen, majd közvetlenül utána besorozták a román hadseregbe. Leszerelése után Márton Áron, Erdély római katolikus püspöke kinevezte előbb a brassói gimnáziumba tanárnak, majd 1940 őszétől a székelyudvarhelyi római katolikus iskolában tanított. Ott is alapított családot 1941-ben, amikor elvette feleségül Zsögön Paulát, az akkor közismert Zsögön Zoltán költő-tanár nagyon művelt leányát, aki 46 éven át volt hűséges szellemi társa. Gyergyószentmiklós érintésével csakhamar Kolozsvárra kerültek, ahol az 1941/42-es tanévtől a magyar állami román nyelvű gimnázium magyar szakos tanára volt. Azokban a zaklatott években híres román és magyar tanárokkal oktatott együtt.
1944-ben őt is mozgósították, előbb rövid tiszti tanfolyamon vett részt, majd csakhamar kivezényelték a keleti frontra, ahol hadnagyi rangot nyert. A második világháború végén szovjet-orosz hadifogságba került, s csak 1948 októberében szabadult az Örményország területén lévő lágerből.
1949-től újra Kolozsvárt, a magyar tanítóképzőben oktatott. Mivel közvetlenül a világháború után nem voltak hazai magyar tankönyvek, Antal Árpáddal, Gazda Ferenccel, Jócsák Lajossal, Lengyel Katalinnal, Nagy Jenővel és Székely Erzsébettel együtt cselekvő részt vállalt a magyar nyelv és irodalom új tanmenetének kidolgozásában, kiváló tankönyvek megírásában, hasznos szöveggyűjtemények összeállításában. Nagy Jenővel együtt már 1954-ben kidolgozta a magyar nyelv és irodalom oktatásának rendszeres módszertanát. Az általuk akkor kimunkált programok, tanmenetek, kiválogatott szövegek egészen az 1989-es romániai változásokig kisebb-nagyobb változtatásokkal fennmaradtak. Végül is közvetlenül az 1956-os magyar forradalom leverése után, 1957-ben fejezték be az első erdélyi magyar irodalomelméleti tan- és kézikönyvet, s szintén abban az évben jelentették meg a Magyar irodalomtörténet című könyvüket is. Fejér Miklóst közben 1953-tól a hajdani unitárius kollégium jogutódjába, a Brassai Sámuelről elnevezett gimnáziumba helyezték át, majd közvetlenül utána újra a tanítóképzőben oktatott.
Az 1950-es évek politikai forgatagában, ideológiailag terhelt légkörében nagyon nehéz vállalkozás volt csupán szakmai kérdésekkel foglalkozni. Azok az évek életének legösszetettebb korszakát alkották, mivel a hazai nacionalista totalitárius hatalom rögtön kihasználta az 1956-os forradalom leverését követő általános kelet-európai közhangulatot, s immár gátlástalanul, tudatosan és nyíltan az erdélyi magyar polgári szellemi elit felszámolására, saját intézményrendszerének (pl. Bolyai Tudományegyetem) szétzúzására törekedett.
1959 áprilisában mondvacsinált okok miatt Fejér Miklóst is letartóztatták, s külön katonai repülőgépen szállították Bukarestbe, a szekuritáté leghírhedtebb börtönébe. Voltaképp az ürügy erre egy hatodikos magyar tankönyv szójegyzéke volt, melynek kapcsán hónapokon át kínozták, vallatták, ellenforradalmi tervei felől érdeklődtek. Akkor már börtönben ült a romániai magyar polgári szellemi elit színe-java, akkor használatos kifejezéssel, minden becsületes embere. Voltaképp Fejér Miklóst is arról faggatták, hogy milyen kapcsolatban állt Venczel Józseffel, akit korábban a Márton Áron-perben ítéltek el. Az utóbbi években megjelentetett szekusiratokból egyre inkább az a kép bontakozik ki, hogy Fejér Miklóst is Márton Áron és Venczel József kapcsán tartóztatták le.
Mivel a nemzetközi politikai helyzet közben fokozatosan megváltozott, a román hatalom is rendre kiengedte a letartóztatott, elítélt politikai foglyokat. Kiszabadulása után Fejér Miklós a Romániai Képzőművész Szövetség kolozsvári fiókjánál kapott munkát, ahol híres alkotók kiállításait szervezhette. Végül 1965-től már a Kolozsvár melletti Szucságon kapott tanári állást, ahol nyugdíjazásáig oktatott. Utána számtalan székelyföldi diákot ő készített fel a nehéz egyetemi felvételire.
Nyugdíjas éveiben újra visszanyerte alkotókedvét és szabadságát, s cselekvően bekapcsolódott a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközösségébe, melynek számtalan szócikkét éppen ő írta meg. 1972-ben a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben megjelent írása Zabola élő és történeti helyneveiről, melyet még az 1940-es évek elején Szabó T. Attila nyelvész-akadémikus irányításával doktori disszertációként írt meg, s végül is egészében csak az elmúlt években jelent meg a Székely Nemzeti Múzeum évkönyvében.
Fejér Miklós életének jó része a XX. században telt el. Kisgyermekkorát megkeserítette az első világégés, majd az azt követő impériumváltás, a második világháború, az 1945-től kibontakozott osztályharc, egy őrült negyedszázados diktatúrája, majd annak összeomlása. Sorsa szorosan összefonódott a felsorolt nagy történelmi eseményekkel, melyekkel konokul, szilárd és egyenes gerinccel szembenézett. Sepsiszentgyörgyön 2002. május 5-én hunyt el, majd végakarata szerint szülőfalujában, Zabolán, ősei mellé temették el.
Élete és munkássága ma jelkép és szimbólum. Minden erejével a legnemesbekért, nemzeti közösségünkért, nyelvünkért és kultúránkért élt és munkálkodott.
Pozsony Ferenc
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
