De a hatos anya csak a példa kedvéért került terítékre, a történet szólhatna közlekedési tábláról, egy tő muskátliról vagy éppenséggel az ellenmérnöknek nevezett munkálatfelügyelő úriemberről/asszonyról is. Egész pontosan mindezek beszerzéséről. Lássuk hát, hogyan működik.
Példázatunkban maradjunk a jó öreg hatos anyánál. Legyen elegáns megjelenésű avagy viharvert külsejű, legyen edzett acélból avagy suppintott vasból: élete neki is véges. És mikor megadja magát, a szerszám, melynek addig jelentéktelen alkotórészecskéje volt csupán, használhatatlanná válik. A javítás egyszerű és nem is időigényes – kivéve, ha ama bizonyos eszköz a köznek tulajdona, azaz valamely közigazgatási egység leltári számát viseli magán. Ilyenkor az eljárás a következő: a tárgy kezelője írásban kéri felettesétől a szükséges alkatrész beszerzését; a felettes számítógépén addig keresgél, ameddig megtalálja, az országban hol a legolcsóbb a szükséges alkatrész; majd megírja a hatos anyát legalacsonyabb áron forgalmazó cégnek, hogy szüksége volna említett tartozékra; aztán ölbe tett kézzel vár. A válaszra. Amely vagy érkezik, vagy nem. Ha igen, akkor elindítható a beszerzési procedúra, ez jó esetben pár nap alatt le is jár, plusz még néhány nap, míg a lehető legolcsóbban megvásárolt alkotóelem megérkezik, onnan már csak öt perc, míg beszerelik a helyére, és máris zúghat vidáman a szerszám. A baj akkor van, amikor a létfontosságú hatos anyát legolcsóbb áron kínáló cég a megkeresésre a határidőn belül nem válaszol: a tény jegyzőkönyves rögzítése után kezdődhet az újabb keresgélés, újabb levélírás, újabb ölbe tett kézzel várakozás. És így tovább, mindaddig, amíg végül csak meglesz az a fránya hatos anya. Hogy közben elmúlik a nyár, s a szerszám, melyre oly nagy szükség lett volna még ebben a szezonban, az immár legkisebb alkatrész beszerzésére is vonatkozó bonyolult és hosszadalmas eljárás miatt nem használható? Sebaj, lesz nyár jövőben is.
Túlzott a történet? Talán egy picit, épp csak annyira, hogy az új közbeszerzési törvény abszurd jellegére kellőképp rávilágítson. Ám ha a hatos anya példája felnagyítottnak tűnne, hát ott a sepsiszentgyörgyi Kós Károly utca esete: a város egyik legfontosabb közlekedési útvonalának felújítása ügyében azért nem történik semmi sem immár hetek óta, mert a városháza még mindig az ellenmérnök közbeszerzési folyamatának útját járja.
Ez a törvény (is) jellemző példája a romániai jogalkotásnak: addig tökéletesítették drága választottaink az eleve rossz regulát, hogy hatalmas igyekezetükben jócskán elvetették a sulykot, nem könnyítve, de épp ellenkezőleg, kétszeresen nehezítve a közigazgatásban tevékenykedők dolgát. Az üzenet tiszta és világos: egy falu, egy város önerejéből, saját alkalmazottakkal és gépekkel ne csináljon semmit, minden munkálatot cégekkel kényszerüljön elvégeztetni, olyan, amilyen minőségben, hiszen a törvény továbbra is kizárólagos kritériumként határozza meg a legalacsonyabb árat. De hát az okos fiúknak is meg kell élni.