A minap nagy meglepetéssel olvastam, hogy miniszterelnökünk beállt a szemétgyűjtők közé, s nem tudom, melyik fővárosi parkban zsákszámra gyűjtötték a szemetet. Ez akár példaszerű cselekedet is lehetne, ha maga a szemetelés is csupán időleges volna, de tekintve az ország szeméthalmait, kötve hiszem, hogy ez a miniszterelnöki szorgoskodás igazi tisztogatás számba menne. Ha, tegyük fel, egy vasárnap délutáni közös hússütés után szedik össze a földre hányt maradékot, az más.
Meg kell mondanom, eszembe jutott e hír kapcsán egy másik, régi vezetői felbuzdulás. A pityókaszedésre kirendelt diáksereg okulására az éppen arra járó megyei első titkár kiszállt a kocsiból, nehezményezte, hogy túl sok gumó elmarad, s hogy jó példával lepje meg a hanyag diákokat, hirtelen gumicsizmát húzott – nyakig sár volt –, gumikesztyűt a kezére, néhányszor lehajolt, néhány elmaradt krumplit a rakáshoz dobott, aztán a gépkocsivezető lehúzta lábáról a csizmát, a csomagtartóból elővette a mosdótálat, s a kézmosás után elhajtottak. A diákokat ugyan meglepte a gesztus, de a humorérzéküket nem bántotta.
Sokszor elgondolom, hogyan is állunk ezzel a szemeteléssel. Bizonyára vannak, akik emlékeznek: a hetvenes évek elején polgármesteri kezdeményezésre néhány személyt feljogosítottak, hogy helyben megbüntessék, aki eldob bármilyen szemetet az utcán, akár cigarettavéget is. Sokan tanultak abból, mert iskolás gyerekek is megszólították időnként a szemetelőt. Arra, hogy tudunk civilizált körülményeket civilizáltan megőrizni, jó példa a nemrég átadott sepsiszentgyörgyi közvécé: rend, tisztaság fogadja a belépőt. Tehát tudunk ilyenek is lenni! Ám ha Debren-patakát, a Szemerja-patak völgyét nézzük, elborzadunk a látványtól. Kik azok a szemetek, akik szemetüket otthagyva távoznak a helyszínről?
Igazat adtam annak a szülőnek, aki egyszerűen nem engedte gyerekét vasárnap délelőtti szemétgyűjtésre… Persze, nemcsak nálunk van ez így. Az anyaországban is divat lett a szemétgyűjtő akció, hangzatos elnevezést is találtak erre a gusztustalan kezdeményezésre –TESZEDD! –, s miniszter meg államtitkár is vidáman rakta zsákba a hulladékot, a végén még eredményt is hirdettek, hogy ki szedte a legtöbbet! Ettől már csak egy lépés a bundázás: akár meg is lehet szervezni, hogy ki szemeteljen serényebben, s talán a jelen technika jóvoltából a szemétgyűjtők – élen a politikusokkal – titokban azt is megtudhatják, merre van a legnagyobb falat. Városunk szemétgyűjtőinek mindenkor ajánljuk az Olt partját, a híd környékét, az Őrkő-közeli területeket.
Péter Sándor
