Tervek készültek, ám bele sem vágtak, mert akkor éppen a Brassót Bákóval összekötő autópálya  ígérete kecsegtetett. Ponta kormányának az volt az álma, hogy 2018-ra Erdélyt ezen a vonalon köti össze Moldvával, az országos közlekedésfejlesztési mestertervben szereplő sztráda Háromszéket is átszelte volna, ráadásul még politikai, gazdasági érdekek is feltűntek, csomagban kezelték a Brassó–Comarnic pályával. Csakhogy előbb Ponta nagy befektetésekkel megbízott minisztere, Dan Şova bukott meg, majd az egész kormány, s ez az elképzelés is füstbe szállt, mint annyi más korábban. Városunk pedig maradt a semmivel – autópálya és terelőút nélkül.
Az elmúlt húsz évben minden kormány nagy ígéretekkel kezdte mandátumát, csak úgy röpködtek a több száz kilométernyi sztrádaszakaszok, melyek négyéves mandátumuk végére elkészülnek. Aztán jött a váltás, új kabinet, új nagyokosok, és jó esetben néhány kilométer megkezdett rész befejezésére futotta, no meg az egészen más szakaszokat összekötő újabb elképzelések vívmánytálalására. Így jutottunk oda, hogy 2016-ban Románia rendelkezik az EU-ban a legkevesebb autópályával, jelentős alapok vesznek el, és még remény is alig van, hisz a néhány napja napvilágot látott hírek szerint az Országos Közút- és Autópálya-kezelő Társaság egyetlen új pályaszakaszra sem írt ki versenytárgyalást a Cioloş-kormány beiktatása óta az elektronikus közbeszerzési rendszerben, mi több, az előző kormánytól megörökölt licitek egy részét is felfüggesztették. Csak találgatni lehet, hogy mi ennek az oka: a pénzhiány, a hozzá nem értés vagy a korrupcióellenes ügyészségtől való félelem. Esetleg ez a rövid életű szakértői kormány is egész más mestertervekkel készül előállni?
Nagy az összevisszaság Bukarestben, a fontos tisztségekbe politikai okokból odaültetettek képtelenek megfelelni a kihívásoknak, s mint több miniszter panaszaiból is kiderült, a másod-, harmadvonal valósággal szabotálja a munkát. Telnek az évek, sorra úsznak el a finanszírozási lehetőségek, és továbbra is egy napig tart, míg eljuthatunk autóval az ország egyik végéből a másikba. Esély sincs arra, hogy a Brassó–Bukarest közötti kevesebb mint 200 kilométert két órán belül megtegyük, vagy Kolozsvárra öt órán belül elérjünk. No meg arra sincs, hogy Sepsiszentgyörgyön a Gyöngyvirág, a Gyár és a Cigaretta utca ne az átmenő forgalom terhét kényszerüljön nyögni, hanem „rendes” városi utcává váljék.