A kis lovasok már alapszinten tudnak vágtázni, legalábbis futószáron, de a tábor végére szeretnék elhagyni és önállóan vágtázni, a kavaleti is jól megy, ami az ugratás és a díjlovaglás alapjaihoz tartozik – tudtuk meg Nagy Eszter lovasoktatótól. Ottjártunkkor a táborozók fele hármas csapatokban végzett játékos terepgyakorlatot az ő irányításával, a többiek Kovács Zenkő segítségével a karámban gyakorolták a galoppot és az akadályokkal irányított ügetést. Előbbiek szőrén ülték meg a lovat, ez az egyensúlyérzék kialakítását segíti, a másik csoport tagjai nyeregben lovagoltak. Mindkettőt tudniuk kell – állítja az oktató.
Miközben beszélgetünk, az erdő széli pályán az elrejtett lópucoló szerszámokat, különféle lemosókeféket, patatakarítót kell megkeresniük a csapatoknak, a lovasnak a fára aggatott eszközöket  kell összegyűjtenie, a lóvezető a terepen keresgél, a kísérő a bokrok aljára bekúszva szedi össze a szerszámokat. A résztvevők etetik, gondozzák a lovakat, ők mossák le a lovak lábát edzés előtt és után, ezáltal közelebb kerülnek egymáshoz, növekszik a bátorságuk nekik és a lovaknak is – tájékoztatott Nagy Eszter. Ha a ló rálép a gyermek lábára, most már nem akkora probléma, és ha lecsúsznak a lóról, már tudják, nem feltétlenül a ló a hibás – véli. Fontos az esés gyakorlása is, ebben nincs kockázat, a gyermekek lovaglócsizmát, gerincvédőt és kobakot viselnek.
Ezek a gyermekek év közben is lovagolnak itt – részletezi Nagy Eszter –, ismerik a lovainkat, de mégis fontos a tábor, mert egy lovaglóóra alatt nem tudják elsajátítani a ló vezetését, a jelzéseit, ezeken az órákon lovagolni szeretnének, s nincs alkalom ilyen rövid idő alatt megismerni a lovat. A  táborban a gyermekek azzal találkoznak, hogy a lovakra is kell figyelniük, nem csak magukra. Egyeseknél vannak családi problémák, van, aki a félelmet jön legyőzni, s olyan gyermek is, aki csak egy lovon lovagol már egy éve, de a táborban sikerült meggyőzni, hogy másikat is kipróbáljon. Közeli kapcsolatba kerülnek a lovakkal, türelmesebbek, alkalmazkodóbbak lesznek.
A nyolcadik osztályt végzett Csíki Eszter Brassóból érkezett a táborba, ez a harmadik tábora, év közben ő is jár a Vadon Egyesület lovaglópályájára. Tud vágtázni, ügetni, ugratni. Számára a lovaglás, a lóval való foglalkozás kikapcsolódás. Horka és Villám a kedvence, Horka azért, mert könnyen reagál a dolgokra, könnyen vágtázik és üget, Villámmal ugrat. Szerinte a teljesítmény és az, hogy melyik lovat szereti jobban, nem függ össze egymással. Szellővel például nem igazán tudott jól együttműködni, mégis szereti.
A sepsiszentgyörgyi Damokos Zsófia idén végezte az ötödik osztályt, neki is a harmadik lovastábora, tavaly szeptembertől hétvégi lovasórákra is jár. Nagyon megnyugtatja a lovaglás, már tud vágtázni a pálya szélén futószáron. „Itt mi takarítjuk a lovakat, van úgy, hogy nyerítésre ébredünk, így jobban megismerem és megszeretem őket. Mindenik lovat szeretem, mindeniknek megvan a szokása. Villám például néha kapkodja a fejét, Dárda nyugodt, Murgó sántikál, fáj a lába, de ő is nagyon ügyes, Szellő egy kicsit ijedős, őt is nagyon szeretem.”
A gyakorlás mellett sok más érdekes tevékenység is szerepel a tábor programjában: dr. Szász István Endre tartott előadást a ló anatómiájáról, Kondor Ágota mentálhigiénés szakember csapatépítő játékokat vezetett, Dömény Anita magyarországi doktorandusz csillagászati kalandozásra hívta a gyermekeket, a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola közreműködésével szablyavívást tanultak, Péter Kinga pedagógus kézműves-foglalkozásokat tartott, Molnár Enikő a táncestet vezette, Nagy Zoltán a huszárság kialakulásáról és történetéről beszélt, ma Damokos Csaba irányításával lovat rajzolnak, lesz gitárest és csillaghullásnézés.
A Vadon Egyesület lovastáborát a szülők hozzájárulása mellett a sepsiszentgyörgyi önkormányzat és a Bethlen Gábor Alap támogatta.