Szombaton a kovásznai Fi&Fi Caféban baráti beszélgetést szerveztek a zágoni tornászcsillaggal, Szabó Katival. A közönségtalálkozó családias hangulatban zajlott, lelkesen kérdeztek a rajongók a négyszeres olimpiai, kétszeres világ- és Európa-bajnok tornász karrierjéről és magánéletéről egyaránt, s Kati is szívesen válaszolt, felidézve élete meghatározó pillanatait. A beszélgetés közben a háttérben a zágoni származású tornász egykori versenyeit is újranézhették az érdeklődők, sőt, Kati is mosolyogva tekintett egykori tizenéves copfos önmagára.
A bajnok elmondása szerint az utóbbi tíz évben – 2010 kivételével, amikor megműtötték porckorongsérvvel – minden évben hazalátogatott, mert a csendet sehol máshol nem találja meg, csak Zágonban. Lassan harminc éve tett pontot tornászkarrierje végére, és mintegy 25 éve él Franciaországban, ahol családot alapított. Büszkén mesélt családjáról, hiszen nagyobbik fia, Lorenzo tizenkilenc éves, a kisebbik, Zeno pedig tizenhárom. Lorenzo befejezte az első évet a nemzetközi kereskedelem szakon, Zeno ősszel nyolcadik osztályt kezd, nagyon szeret táncolni. Férje, Christian Tamás a munka mellett jelenleg is aktívan kajakozik, versenyekre is jár.
Lelkesen beszélt tornászéveiről, a tornászok világáról. Nem bánta meg, hogy feláldozta gyermekkorát, mert a négy olimpiai aranyérem kárpótolja. Örül, hogy egy zágoni kislány sikerei révén örömet szerezhetett családjának, hiszen a világon négy tornásznő mondhatja el, hogy egy olimpián négy aranyérmet szerzett – az orosz Larisza Latyinina, a magyar Keleti Ágnes, a csehszlovák Vera Cáslavska és az erdélyi Szabó Kati.
Persze a szép emlékek mellett negatív élményekről is beszélt, illetve véleménye szerint a Román Tornászszövetség csak addig foglalkozik a tornászokkal, amíg aktívan sportolnak és képviselik az országot, miután visszavonulnak, már el is felejtik őket. A tornász az 1984-es Los Angeles-i olimpián négy aranyérmet szerzett, ám azóta sem tudta megemészteni, hogy egyéni összetettben elvették tőle az ötödiket. 79,175 és 79,125 – előbbi az amerikai sportoló, utóbbi az ő pontszáma, azaz 0,05 ponton múlott 32 évvel ezelőtt az összetett arany, amelyet végül Mary Lou Retton vihetett haza. „Pár hónapja nagyon meglepődtem, mert Mary Lou Retton bejelölt a Facebookon. Beszélgettünk, meséltünk egymás családjáról és a sport utáni életünkről. Azt hiszem, mindenképpen összehozok egy találkozót vele, mert úgy érzem, ez lehet az egyetlen módja annak, hogy végre lenyeljem azt az ezüstöt” – fogalmazott Kati.
Minden edzőjére szeretettel gondol, Károlyi Béláéktól Adrian Goreacig, és szinte minden nagy román tornászlánnyal tartja a kapcsolatot. Büszke, hogy az általa Déván elindított Maria Olaru szintén világ- és olimpiai bajnok lett. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Szabó Kati 1983–84-ben tizenhét alkalommal kapott maximális, 10-es pontszámot a tökéletesen végrehajtott gyakorlataira. Véleménye szerint ehhez rengeteg munka szükséges, és persze egy kis szerencse is. „Hihetetlen érzés volt számomra, amikor a nyakamba akasztották az olimpiai aranyérmeket. Minden éremnek van egy külön története, mindegyik nagyon értékes. Akaratosnak tartom magam, mert ha valamibe belekezdek, akkor azt véghez is viszem. A kedvenc szerem a gerenda és a talaj volt, a korlát soha nem állt közel a szívemhez.”
Az eredményes sportoló húszévesen, az 1988-as szöuli olimpia előtt visszavonult, mert úgy érezte, mentálisan nem bírja tovább a terhelést. Soha nem bánta meg, hogy a tornát választotta, sőt, ha újjászülethetne, újra a torna mellett döntene, mert rengeteg szép emléket köszönhet neki.
