Szent István egyszerre volt hű saját népéhez, kultúrájához, és vette érzékenyen és tapintatosan figyelembe a körülöttünk élő népek valóságát. Egy békés Európán belül akart megteremteni egy fejlett, érett Magyarországot. Modern politikus volt, de a kereszténység számára nem csupán egy bármikor elvethető taktika, hanem személyes meggyőződés volt. A bíboros szerint Szent István király öröksége ma is arra kötelez, hogy mind egyénileg, mind közösségileg elgondolkozzunk létünk, a magyar nemzet létének értelméről. Ha ugyanis a teremtő és gondviselő Isten lehetővé tette a nemzetek kialakulását, akkor szándéka is volt ezzel. Ezt a szándékot kell keresni, és ha megtaláljuk, ez erőt és értelmet ad jövőnknek – fogalmazott. Az egyetemesség és a nemzeti sajátosság a kereszténységben nem ellenkezik, hanem összetalálkozik egymással, hiszen valamennyi európai nemzet a kereszténység hatására és ihletésére született meg, és a kereszténység ezer év alatt sem szürkítette el a nemzetek sajátos kultúráját, zsenialitását.
Erdő Péter kitért arra, hogy 2016. a nándorfehérvári csata 560. és az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója, és ezekben az eseményekben is megjelenik az isteni gondviselés. Nándorfehérvárnál „csodával határos módon menekültünk meg”, és bár az 56-os forradalom elbukott, az összetartozás mind a mai napig erőt adó élményével gazdagította a magyarságot. Az isteni gondviselés tehát „néha görbe vonalakkal is egyenesen ír, olykor a bukásból is értéket teremt”. „Ezért vagyunk derűlátók, ezért hisszük, hogy Isten szeretete ma is kísér bennünket” – fűzte hozzá a bíboros.