Ferencz Csaba
Elrobogott mellettünk a riói olimpia 16 napja.
Szó szerint, hiszen ha a kibertér hírei el is jutottak valahogyan a „felhasználókhoz”, a világ legnagyobb sporteseményének hangulata nem jött át.
Bizonyára a számunkra lehetetlen órákban történő, hajnali közvetítések is okozták ezt a hiányt, de a geokódolás – ezzel a kifejezéssel is most ismerkedünk – bosszúsága sokkal inkább. Már híradót sem lehetett nézni a magyar közszolgálati televízióban, nemhogy az élő közvetítéseket. Persze, a világhálón meghekkelt oldalak és egyéb ügyeskedések némileg pótolták a hiányt, közel engedtek a világeseményhez.
Nézem a záróünnepség újrajátszott képsorait a román közszolgálati televízióban, hallgatom az ötvenes-hatvanas évek, vagyis az őstelevíziózás korában megvalósított közvetítésekről szóló beszámolót. Akkor a műszaki feltételek szabtak korlátot, ma a közvetítési jogok birtoklása (vagy inkább bitorlása). Vagyis a pénz.
A fizikai távolság ma már nem akadály, a sport elüzletesítése viszont újabb gátakat emel, az olimpiai eszme és a közvetítési jogokat értékesítő szemlélet között ugyanis fényévekre nőtt a távolság.
A záróünnepségen bejelentették: hamarosan elindítják az önálló Olimpiai tévécsatornát. Vajon annak működtetési-elérhetőségi feltételei is ilyen távol kerülnek majd az olimpiai eszmétől?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
