Azt mondták a malackák:
– Bácsi, adjon nekünk a fából, hadd csináljunk magunknak házat!
Adott nekik, csináltak egy faházat, de egy éjszaka rájuk talált a farkas.
– Eresszetek be kismalackák, mert igen fázom – kérlelte őket.
– Nem eresztünk! – mondták a malackák.
– Eresszetek be, mert ha nem, felmegyek a ház tetejére s bérontom.
Akkor se engedték be. Felment a farkas a háztetőre, és addig fészkelődött, amíg bé nem rontott. Mikor bérontott, megette az egyik malackát. A másik elszaladt. Ment, ment, egyszer csak találkozott egy emberrel, aki téglát vitt a szekerén. Azt mondja a malacka:
– Bácsi, adjon nekem a téglából, hadd csináljak magamnak házat, mert már mind a két testvéremet megette a farkas.
Adott neki, csinált egy téglaházat. Egyszer csak jön a farkas.
– Eressz be, kismalacka!
– Nem eresztelek!
– Eressz be, kismalacka, mert ha nem, felmegyek a háztetőre s bérontom.
Fel is ment, de nem tudott bérontani.
– Ha nem engedsz be, akkor is elárulok neked valamit. Tudok egy olyan kertet, amiben annyi dió, szilva, körte meg mindenféle gyümölcs van, hogy mind a ketten jóllakhatunk. Gyere oda holnap reggel öt órára!
– Jó, elmegyek – mondta a malacka.
A malacka felkelt reggel négy órakor, hamarabb odaért, mint a farkas, jóllakott, jól fölpakolt és hazament.
Egyszer csak jön a farkas.
– Malacka, jössz-e?
– Én már előbb voltam. Jóllaktam, hoztam haza is.
A farkas azt ajánlotta, hogy másnap reggel hat órakor jöjjön megint a kertbe, mert ott rengeteg dió, szilva, körte meg mindenféle gyümölcs van.
– Jó, elmegyek – mondta a malacka.
A malacka felkelt reggel öt órakor, hamarabb odaért, mint a farkas, jóllakott, jól fölpakolt és hazament.
Egyszer csak jön a farkas.
– Malacka, jössz-e?
– Ó, én már voltam. Jóllaktam, hoztam is haza.
A farkas nagyon mérges lett.
– Tudok egy hordó bort. Holnap reggel nyolc órakor legyél ott.
– Jó, elmegyek.
A malacka felkelt reggel hét órakor, elment, belebújt egy üres hordóba. Egyszer csak jön a farkas. Nagyon örült, hogy most a határban találja a malackát és megeszi. Futott. Észrevette a malacka és gurult utána. Mindig jobban és jobban kergette a farkast, addig míg el nem szaladt.
Ő meg kibújt a hordóból, és hazament. Bezárta az ajtót. Egyszer csak jön a farkas.
– Jössz-e, malacka?
– Hát én ott voltam, még téged is megzavartalak.
– Te zavartál meg? Engedj be!
– Nem engedlek – mondja a malacka.
– Legalább csak az egyik lábamat engedd be!
Beengedte az egyik lábát.
– A másik lábamat is engedd be! – mondta a farkas.
– A másikat nem engedem be.
– Ha nem engedsz be, rád rontom a házat.
Erre azt mondja a malacka:
– Nem félek én attól.
A farkas fölment a háztetőre, kaparta a kéményt.
A malacka addig jó nagy tüzet rakott, föltett egy nagy üstöt tele vízzel a kémény alá. Kapart, kapart a farkas, leesett a házba, bele a forró vízbe. Akkor a malacka megfőzte a farkast s megette.
Ha a farkast meg nem ette volna, az én mesém is tovább tartott volna.