A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájához benyújtott árnyékjelentés idén immár a második olyan dokumentum – a kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai végrehajtásáról szóló árnyékjelentés után –, amely az Európa Tanács elé viszi a Romániában élő magyar közösség jogsérelmeit. És teszi ezt jól dokumentált, részletes, példákban bővelkedő, a nemzetközi szakértők számára is érthető formában.
Az sem igazán jelent gondot, ha a nyelvi charta alkalmazásáról készült bukaresti propagandát szajkózó, jókora késéssel benyújtott kormányzati jelentéshez több árnyékjelentés is készült, ebben a hasonló dokumentumot kidolgozó civil szervezetek – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács, illetve a Civil Elkötelezettség Mozgalom – képviselői is egyetértettek a kérdésről szóló, bő egy hónappal korábban szervezett tusványosi vita során. Szerencsés esetben ugyanis egymást erősíthetik ezek a dokumentumok, s vélhetően az Európa Tanács szakértői is érzékenyebben reagálnak a felsorolt gondokra, ha azt több helyről, több fórumról sorjázzák.
A gond inkább azzal van, amit a  tusványosi vita során is jeleztek a civilek, éspedig hogy a nyelvi jogok romániai alkalmazásáról szóló árnyékjelentés(ek) megállapításainak jelentős része nem Bukarest számlájára írható, súlyos az RMDSZ felelőssége, hiszen a szövetség által vezetett önkormányzatokban is komoly gondok tapasztalhatók a kétnyelvűség biztosításában. Még Székelyföldön és még az önkormányzati alárendeltségben levő hivatalokban is gyakorta hiánycikk a magyar nyelvű formanyomtatvány, a kétnyelvű honlap, elmulasztják magyar nyelvre fordítani a tanácsi határozatokat, közérdekű információkat stb. Tény, hogy a törvény által biztosított jogok alkalmazásához Bukarestben elfelejtettek pénzforrásokat rendelni, az is igaz, hogy a kormány által kinevezett prefektusok inkább akadályozzák, semmint ösztönzik a kétnyelvűség biztosítását – de az is tény, hogy igen gyakran magyar önkormányzati vezetők hanyagsága a legfőbb oka annak, hogy a hivatalos ügyintézés nyelvének továbbra is a románt tekinti a tömbben élő magyar közösség túlnyomó többsége is.
Ha tehát nem egyszerű kampányfogásnak szánja az RMDSZ a most benyújtott árnyékjelentést, s ha tényleg a bukaresti hatalommal szembeni vádiratnak, nem pedig önkritikának szánja a szöveget, érdemes lenne programszerűen követnie a nyelvi jogok érvényesülését azokban a közigazgatási egységekben, amelyeket magyar polgármesterek, magyar többségű tanácsok vezetnek.