A Romániával kapcsolatos előítéletek vaskos falának lerombolására tett kísérlet azonban nem csak erkölcsi indíttatás, de hazafias kötelesség is (a mondat nem tőlem származik, hogy mégsem tettem idézőjelbe, annak magyarázata, hogy csak körülbelül idéztem egy nagy gondolkodót).
Románia? Igen, igen, Milánóból kijövet jobbra kell térni, valahol ott lesz, mondotta jónéhány évvel ezelőtt egy született amerikai, de hát a világ legdemokratikusabb országa fiainak földrajzi – különösképp Európára vonatkozó – ismeretei nem mérvadóak. Az öreg kontinenst lakói sem ismerik alaposan, némi fogalmuk azért mégiscsak van egyes tájait illetően. Erről az országról, melynek mi is polgárai vagyunk, az az álhír terjeng, hogy nincsenek autópályái. Ami szemenszedett hazugság, sztrádák igenis, vannak, legfeljebb nincsenek feltüntetve a térképen, és a műholdas navigáló sem tud róluk. Jó, lehet, hogy túlzás az előbbi kijelentés, igazából nem is autópályák az országot itt-ott átszelő kezdeményezések, csupán fejletlen állapotban levő szakaszai egy majdani úthálózatnak – de léteznek. Tájékozódni felőlük nemigen adatik meg a világhálóböngésző legifjabb nemzedéknek sem, ám működik a szóbeszéd, s könnyen kiderül, a dél-erdélyi sztrádán nem csak Nagyszeben és Déva között, majd Aradtól odébb nyugatra lehet immár száguldozni, hanem már Lugosnál rá lehet csatlakozni az A1-esre. A Déva után véget érő szakasztól a Lugos előtt kedődőig azonban alapos szóbeli eligazítás nélkül nehezen jutna el a sofőr, hiszen nem segítenek a közlekedési táblák, és az autó ablakára rögzített kütyürübe szorult székely atyafi egyfolytában csak azt ismétli: esment újratervezés, az anyád...
A más romániai sztrádaszakaszok és szakaszocskák megjárásában tapasztalt sofőr azt is tudja, ezek a pályák olyanok, mint a taposómalom: megállásra nincs lehetőség, csak nyomni lehet a gázt, és reménykedni, hogy kitart a benzin, mielőtt a ritka letérőkkel és egyáltalán nem létező parkolókkal szegélyezett rész véget ér. Hát ez is egy rosszindulatú pletyka, az A1-esen igenis, vannak kiépített pihenők, mindennel, ami kell: mosdóval, konténer benzinkúttal, szemétheggyel, tucatnyi kutyával. Hogy az ebek hogyan kerülnek oda, az talány, de hogy jól és pláne otthonosan érzik magukat, azt lépten-nyomon bizonyítják. Sőt, egyfajta maffiarendszert alakítottak ki, van köztük keresztapa, aki csak ül egy olyan helyen, ahonnan a parkoló lényegi részét átlátja, és fejének kicsiny biccentéseivel adja ki utasításait, és vannak az ugatólegények, akik ha nem kapják meg a klánt megillető pihenőhasználati jófalat-jutalékot, vicsorogva ijesztik el a helyi szokásokkal napirenden nem lévő átutazókat. Létüket igazából semmi nem indokolja, hacsak nem egy másik sztereotípia. Az ugyanis, hogy Románia a kóbor kutyák országa. Ezt pedig, erkölcsi indíttatás ide, hazafias kötelesség oda, cáfolni képtelen vagyok.