A The Lancet orvostudományi folyóirat augusztus elejei számában megjelent kommentárjukban Kirk Smith és John Blames, a Kaliforniai Egyetem professzorai valamint tudóstársaik arra a következtetésre jutottak, hogy a Nyugat-Európán kívüli 543 vizsgált városból csupán nyolc, köztük Szentpétervár, Riga, Ulánbátor, Vancouver, San Francisco, Calgary lesz elég hűvös ahhoz, hogy nyári olimpia házigazdája lehessen. Latin-Amerikában és Afrikában nem lesz egyetlen nagyváros sem, Nyugat-Európában 25 város teljesítheti a követelményeket – olvasható az egyetem honlapján.
A 22. századra viszont, ha a tudósok előrejelzései teljesülnek, az északi féltekén csupán négy lehetséges nagyváros, Dublin, Belfast, Edinburgh és Glasgow felel majd meg a követelményeknek.
A tanulmány készítői az északi féltekére összpontosítottak, ahol a világ népességének 90 százaléka él. Hatszázezer lakosnál nagyobb városokat vontak be tanulmányukba, és kizárták az 1600 méter fölött fekvőket, mivel az ilyen magasságban rendezett olimpia, mint az 1968-as mexikóvárosi, számos kihívással járt a versenyzők egészségére.
A tudósok a nyári olimpiák esetében azt vették alapul, hogy ha az adott helyszínen tíz százaléknál nagyobb az esélye annak, hogy röviddel a verseny­szám megrendezése előtt el kell halasztani a maratonfutást, vagyis a nyári olimpiai játékok egyik legjelentősebb külszíni eseményét, akkor az adott város alkalmatlan olimpia rendezésére.
A tudósok a jövőbeni olimpiai játékok helyszíneinek életképessége megállapításához a WBGT-re (wet bulb globe temperature = a hőmérsékletből, a páratartalomból, a napsu­gárzás erősségéből és a szél sebességéből számított standard) támaszkodtak mint mé­rőeszközre. Ez a négy tényező alapvető a hőség okozta fokozott megterhelésből fakadó kockázatok reális felméréshez.
Kutatások igazolták, hogy a WBGT jól modellezi a hő­mérséklet emberi szervezet­re gyakorolt hatását. A tudósok két klímamodellt használtak arra, hogy előrevetítsék az emelkedő hőmérsékletet a következő évszázadban.