Szerinte, obskúrus erők arra készültek, hogy jelentős intézményeket gyújtsanak fel. Bizonyára a Colectiv Klub felgyújtása csak bemutató volt, hogy Ponta féljen a következő gyújtogatásoktól. Azt is vélelmezte, hogy a külföldi szavazóhelyiségek előtt nem is lettek volna hatalmas sorok, ha az ott levők nem álltak volna többször is vissza, hogy mutogathassák a különféle tévétársaságok, így járatván le őt. S tulajdonképpen merő nosztalgiából töltötték idejüket a végeláthatatlan sorokban. Az emberek nosztalgiából vonultak ki a román konzulátusok elé, így emlékezve a forradalom előtti szép napokra, amikor egy-egy kiló puliszkalisztért többször is sorba tudtak állni. Bár tulajdonképpen azt is csak azért tették, hogy lejárassák a külföld előtt Ceauşescut. Akik nem érték azokat a régi szép időket, azoknak szülei könnybe lábadt szemmel mesélnek a múlt e dicső eseményeiről.
Egy amerikai szociológus szerint a nosztalgia a múlt képzeletbeli újrakonstruálása, amit arra lehet használni, hogy szidjuk a jelent és rendelkezzünk a jövő felett. Egy másik verzió szerint: erős vágy a régi otthon után a külföldön élő személy részéről; gyötrő vágyódás a korábbi haza iránt; honvágy. Az ott magamutogató sorban állók gondolatban szidták a jelent, mert el kellett menniük Romániából, és rendelkezni akartak a jövőről, mert nem Pontát akarták elnöknek, és közben a régi szép sorbaállásokról álmodoztak.
Sajnos, oly kevés lehetőség van manapság sorban álldogálni. Legfennebb adófizetéskor vagy egy autóbeíratáskor, hajtási jogosítvány kiváltásakor. És azt az alkalmat sem tudja mindenki fenékig kiélvezni. Így történt nemrég Bukarestben is, ahol mindez csupán mintegy ezer személynek adatott meg, de például a szenátus elnöke, Călin Popescu-Tăriceanu nem részesülhetett ilyen örömben, mert őt egy oldalajtón, soron kívül részesítették hajtási jogosítványban.
A nosztalgiázók előtt már a közelmúlt is rózsaszínű ködben dereng, így Pontának nagy esélye van, hogy a következő választásokkor visszatapsolja a nép, és megvalósítsa nagy ígéreteit, mint például a Bukarest és Brassó közti autópálya megépítését, mert ez az útszakasz állandóan bedugul, és minden napra esik egy-egy halálos kimenetelű baleset. Ha hatalomra kerül, bizonyosan azon is munkálkodni fog, hogy Románia behozza a többi, európai országokkal szembeni lemaradásait. Ilyen például a háztartások szennyvízhálózatra csatlakozása, mert nálunk csak a lakosság 47,7 százalékának van kanalizálása. (A tévészennycsatornákkal sokkal jobban állunk.) A lakások 38,1 százalékának budija az udvarban van, és a szocialisták nagy megvalósítása lesz, ha azokat beviszik a lakásokba. (Az egy- vagy kétkarósokról nem szól a statisztika.) De lehet, hogy az emberek merő nosztalgiából ezt nem engedik majd meg.
Én is nosztalgiázom mostanában, visszagondolva azokra a régi szép időkre, amikor még nem volt kanalizálás az utcában, és nem kellett csatornadíjat fizetnem. Most 13 köbméter elhasznált víz után 80 lejt fizetek, és ennek az összegnek majdnem fele csatornadíj. Nem pancsikolok, fürdöm egész nap vízben (akkor már inkább tejben, vajban fürödnék), hanem szárazságos időben öntözök. Persze ha volna külön vezetékem és azon vízórám, akkor nem kellene fizetnem kanalizálást, csak a fürdőben meg a konyhán elpocsékolt vízért. A hivatal ugyebár azt mondja, ami a vezetéken kifolyik, az előbb-utóbb a kanálisba befolyik. És ez nagyjából így is van. De azért ilyenkor, nyáron az ember izzad is, és verejtéke nem jut a derítőállomásokig, így arra le lehetne ütni néhány százalékot.