Harmadik ciklusát kezdte nemrég az Európai Postaszövetség főtitkári tisztségében, amivel igazi csúcstartó, hiszen a szervezet történetében még senki sem kapott ennyire hosszú távú bizalmat. Dr. Szebeny Botond Sepsiszentgyörgyről indult, s ma Brüsszelben várja az újabb kihívásokat.
– Egyáltalán: hogyan kerül háromszéki ember ilyen intézmény élére?
– Jogos a kérdés, már csak azért is, mivel a magyarság szempontjából sem mellékes, hányan és milyen formában tudunk bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. Jómagam szakmai alapon kerültem a körforgásba. Kamaszként, a hajdani szentgyörgyi 2-es számú Líceum kilencedik osztályának elvégzése után 1989 nyarától telepedett ki a család Budapestre. A közgazdasági, majd a jogi egyetem elvégzése után a Magyar Postánál kezdtem a karrieremet. Éveken át a nemzetközi osztályon dolgoztam, különböző formákban lehettem részes a nemzetközi döntéshozatali folyamatokban, s ez döntő előzménye volt a postaszövetség igazgatóságába való beválasztásomnak. Aztán 2009-ben megpályáztam a főtitkári tisztséget, s úgy tűnik, a korábbi időszak pozitív tapasztalatai kitermelték az irántam való bizalmat. A folyamat, az út azért persze ennél jóval hosszabb és nehezebb volt.
– Mit gondol, leginkább mivel vívta ki a kezdeti bizalmat?
– Mindenekelőtt a hitelességgel, azaz a kijelentések és tettek összhangjával. A modern, dinamikus, vállalkozói szellemű megközelítéssel, a postatevékenység európai összefüggésekben való pozicionálásával. A nemzetközi szerepvállalást viszont úgy kell megvalósítani, hogy közben ne szakítsuk meg a háttérközösséggel, esetemben a magyarság hozzáadott értékeivel való kapcsolatot. Ha ezek a tényezők egy irányba hatnak, akkor esély nyílhat arra, hogy egy nemzetközi közösség hasonló elismerésben részesítse és felelősséggel ruházza fel az embert.
– A postai szolgáltatások terén is jelentős különbségek vannak az uniós országok között. Milyen elveket kell érvényesíteni például a két egészen más szintet képviselő német és román posta között?
– Nyilvánvalóan erőteljesen különbözik a szolgáltatói-fogyasztói szintű napi tapasztalat a különböző országokban. Létezik azonban egy keretrendszer, az uniós postairányelv, amelyet mindenkinek figyelembe kell venni, például a küldemények átfutási és kézbesítési ideje tekintetében. Persze vannak másfajta vezérelvek is, akár az üzleti orientáció érvényesülése tekintetében. Ha az üzletben működik a józan ész, ha egy társaság odafigyel a fogyasztói elvárásokra, képes elvégezni a megfelelő szolgáltatói minőséget biztosító és fejlesztő projekteket. Természetesen ez pénzkérdés is, hiszen a modern technológia igénybevétele nem olcsó dolog, de a jó projektekre általában lehet támogatást szerezni. A kelet-közép-európai országok esetében az uniós források jelentős perspektívákat nyújtanak ebben a tekintetben.
– Mégis, milyen tennivalók vannak a két említett póluson?
– Higgye el, még az olyan szintű posta esetében is, mint a német, a francia vagy a svájci – azaz a szakma csúcsán –, léteznek napi gondok, továbbfejlesztési követelmények. Ahol ugyanis ez a szolgáltatói szegmens fejlettebb, a fogyasztói elvárások is nagyobbak, a verseny is kiélezettebb. Esetükben inkább fokozott környezetvédelmi szempontok, a fenntartható fejlődés iránti elvárások kerülnek előtérbe. Az új európai tagországok esetében ezek még mindig nem tekinthetők napi elsődlegességnek. A román posta esetében sokkal fontosabb, hogy rövid távon megvalósuljon a küldemények konkrét átfutási idejének lerövidítése, hogy minél magasabb arányban történjen meg a kézbesítés a küldemények épségének megőrzése mellett. Ezek természetesen egészen más típusú gondok. Ezért fontos valamennyi szint, a különböző országok postaügyeinek árnyalt kezelése.
– Bizonyos mértékben szerepet vállalt a román posta privatizációjának folyamatában. Meséljen...
– Kissé messzebbről kell akkor kezdenem. Az európai postai társaságok jellemzően nemzeti postatársaságok, egyetemes szolgáltatókként működnek, noha működik mellettük néhány globális hálózat is. E hagyományosan állami kézben lévő társaságoknál az elmúlt esztendőkben hét esetben zajlott le privatizáció, többek között a német, az angol és a portugál postánál. A román posta esetében is elindult a folyamat, információim szerint egy jelentkező túljutott az előminősítési fázison, zajlanak a részletes tárgyalások. A román vállalás amúgy a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásnak is része. A mi postaszövetségünknek nincs közvetlen ráhatása a folyamatra, de élénken figyeljük a fejleményeket. Mindenesetre okoztam némi meglepetést azzal, hogy beszélek románul, mert amíg kiderült, hallottam néhány ,,érdekes”, nem feltétlenül a mi fülünknek szánt megjegyzést.
– Sokáig azt hittük, hogy a posta olyan monopólium, amely soha nem kerülhet ki az állami felügyelet alól. Mi indította el a privatizációs trendet?
– A postai szolgáltatások valóban rendelkeznek olyan elemekkel, amelyek kimondottan az államhoz kötődnek, a közszolgáltatások közé tartoznak. Az egyetemes postaszolgáltatás keretében el kell látni bizonyos alapszintű levél- és csomagkézbesítési szolgáltatást az illető ország teljes területén, a nap bármelyik órájában. Időközben azonban a szektor fejlődése során kikristályosodott az a vonulat, miszerint megfelelő szabályozási háttérrel privát társaságok is elláthatják a közszolgáltatási feladatot. Ebben ugyan nincs egységes európai álláspont, de több országban azt vallják, hogy a versenyképesség biztosítása érdekében jelentős hozzáadott értéket garantál a magántulajdoni forma. Franciaországban ugyanakkor még középtávon sincs napirenden a posta privatizálása.
– Milyen mértékben szólnak a postai szolgáltatások a hagyományos levél- és csomagkézbesítésről?
– Egyre kevésbé. Az internetes kereskedelem térhódítása mellett dinamikusan növekvő ágazat a csomagkézbesítés. Az utóbbi idők egyik nagy és sikeresnek tűnő csatáját éppen ezen a téren vívjuk. Egy EU-s tervezet igyekezett ugyanis egységesíteni a belföldi és az uniós országokban a csomagküldési tarifát, példaként a mobiltelefon-szolgáltatásokat hozva fel. Csakhogy a mi esetünkben fizikai jellegű plusztevékenységekről és -kiadásokról is szó van, arról nem beszélve, hogy egy ilyen korlátozás jelentős mértékben gátolná e dinamikus piaci szegmens fejlődését. De a posta egyre erőteljesebben jelen van a banki és biztosítási szektorban, és érvényes ez a logisztika a mobiltelefon-szolgáltatás területére is, ahol a magántulajdoni háttér igencsak ösztönző módon jelenik meg.
– Tíz év múlva milyen postát láthatunk Európában?
– A postai szolgáltatások gerincét képezheti, hogy Európában ez a szektor rendelkezik a legkiterjedtebb fizikai -, feldolgozó-, elosztóhálózattal, bennük a postahivatalokkal, az elosztó központokkal és kézbesítőhálózatokkal. A nagy kérdés, hogy milyen típusú termékkör vezethető át a postai szektor nagy erősségét jelentő gerinchálózaton. A klasszikus levélforgalom egyértelműen megcsappant, de mivel csomagot nem lehet elektronikus levélben küldeni, az internetes kereskedelemből származó kézbesítési növekedés tűnik a posta egyik legígéretesebben növekvő ágazatának. Sokféle változat képzelhető el, a posta hagyományosan monokulturális szemlélete fokozatosan átalakul egy többdimenziós üzleti keretrendszerré, amelyet képes biztosítani e hálózat folyamatos fejlődése.
– Bő másfél évtizede dolgozik a postai szektorban. A szegmens egyik európai vezetőjeként nem érik kihívások más tevékenységi területek irányából?
– Kezdetben igazából rövid távra terveztem. Amikor tizenhét évvel ezelőtt csatlakoztam a postai szektorhoz, volt néhány konkrét elképzelésem a Magyar Posta akkoriban tervezett privatizációjával kapcsolatban. Ez ugyan lekerült a napirendről, én azonban maradtam ezen a területen, mivel a szakmai pályafutásom valamennyi szakaszában találkoztam olyan kihívásokkal, amelyek maradásra ösztönöztek. Közben rendkívüli mértékben átalakult a posta, ma több sikeres, „látható”, tőzsdén lévő vállalat képviseli Európa-szerte. Egyelőre változatlanul érzek olyan kihívásokat, amelyek azt mondják: ez a jó hely számomra.
– Olyan körülmények között is, hogy családja Brüsszelben él?
– Az utóbbi évek terrorcselekményei valóban megváltoztatták a világot, Brüsszel sem az a hely, ami volt, bár ahogy időben távolodunk a tragikus eseményektől, azok emléke is halványul. Én is azt vallom, hogy tovább kell lépni, nem szabad engedni, hogy a terrorizmustól való félelem állítsa össze a napirendünket. Mivel rengeteget utazom, sűrűn szembesülök például azzal, hogy a brüsszeli reptér biztonsági intézkedései milyen drasztikusan szigorodtak, ez folyamatosan eszembe juttatja a mai valóságot. Viszont tisztában vagyok azzal is, hogy miközben érthető emberi módon féltjük a családtagjaink biztonságát, tőlünk, vezetőktől a tovább élés optimizmusának példamutatását is elvárják.
Dr. Szebeny Botond
Brassóban született 1974-ben, hároméves korától Sepsiszentgyörgyön élt és tanult 1989-ig, amikor a család Magyarországra telepedett. A budapesti Apáczai Csere János Gimnáziumot 1993-ban, a közgazdaságtani egyetemet 1998-ban végezte, majd 2002-ben jogi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Hat éven át tevékenykedett a Magyar Posta nemzetközi igazgatójaként, időközben az Európai Postaszövetség, a PostEurop igazgatósági tagjai közé is beválasztották. 2009 óta az 52 tagországot tömörítő Postaszövetség főtitkára. Nős, két gyermek apja.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
