Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, műhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
Csüdör Emese
,,Ha igaz az, hogy Csíkban minden gyerek hokibottal születik, akkor én már a mamámban labdáztam, így aztán nincsen abban semmi különös, ha mindjárt a világra jöttöm után élsportoló akartam lenni. Édesapámtól örököltem a fociszeretetet, s miután ebben megerősödtem, következett a többi sportág iránti ujjongásom. Így sportról sportra haladva jöttem rá, hogy egészségesen, jókedvvel, fitten élni csak sportolva lehet. A sport megedzi a szervezetet, erőssé, munkabíróvá teszi az embert, erősíti alkalmazkodóképességét, segíti egészségének megőrzését."
Névjegykártyája
Nyujtódon született 1982. október 30-án. Édesapja, László mezőgazdász, édesanya, Teréz tisztviselő, öccse, Loránd egyetemista, informatikusnak készül. Az I—VII. osztályt a nyujtódi iskolában végezte, a VIII.-at a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban, az Apor Péter Iskolaközpontban érettségizett, Nagyszebenben a Lucian Blaga Egyetem testnevelés és sport karán szerzett tornatanári oklevelet 2006-ban. Kosárlabdára szakosodott. Gelencén kezdett tanítani, majd a Bod Péter Tanítóképzőben folytatta és folytatja ma is tanári pályafutását. Férjezetlen. Nem volt élsportoló. Az általános iskolák országos kézilabda-bajnokságán szerepelt és nyert bronzérmet mint kézilabdakapus. Kevés időt töltött a katedrán, s annak a kevés időnek is egy részét sérüléssel vészelte át, így aztán tanítványaival nagy eredményeket nem érhetett el. Jelenleg a Bod Péter-napok sportrendezvényeit szervezi.
,,Vallom: ha lenni kell, légy a legjobb, ha tenni kell, tedd a legjobban, s amihez hozzáfogsz, azt őszintén, odaadással, becsületes hozzáállással csináld, hogy mindenki hasznára lehessen, s embertársaid örömét, megelégedését szolgálja."
Ezek után érthető fenntartások nélküli segítőkészsége, nyitottsága embertársai előtt. Segíteni mindazoknak és mindazokon, akik rászorulnak, mert tehetetlenek, mert betegek, vagy más tényezők akadályozzák az érvényesülésben, a nyugodt hétköznapokban, s mindezt önzetlenül, csodálatos dolog. S ha nem sikerül, ha nem úgy jön ki a lépés, ahogy szeretné, csak természetes, hogy türelmetlenné válik, hiszen ő jót akart, szándéka segítő, s éppen ezért nemes is. E jó szándéka mögé húzódik meg kritikai érzéke, igyekszik az adott helyzetben kivárni, megvárni a fejleményeket, szívesen hallgat, s csak akkor tör ki belőle az elégedetlenség, a bíráló hang, ha elviselhetetlenné fajul a helyzet. Elemző típus, gyakran magába száll, s elemzi, hogy jó vagy sem az, amit tett vagy ahogyan tette.
A megye sportmozgalmát a kosárlabda szemüvegén át szemléli, a kosárlabda pedig e pillanatban a megyében és Kézdivásárhely környékén is felfelé ívelő pályán tart. Az iskolai sport?
,,Anyagi háttere, versenynaptára adott, csak az emberanyagra, a gyerekek bekapcsolására kell nagyobb figyelmet szentelni, mert higgye el mindenki, sok, nagyon sok a tehetséges gyermek, s valamennyien arra várnak, hogy kitárjuk előttük az érvényesülés útjának kapuját, ajtaját. Ez a mi feladatunk!"
,,Vágyam egy sportszerető, jó férj s vele együtt egy szép, megértő, gyerekekkel megáldott családi légkör megteremtése. Túl a magánéletemen pedig szeretnék egy végleges katedrát itt, a Bod Péter Tanítóképzőben, hogy aztán nyugodt légkörben teljes erőbedobással dolgozhassak azért, hogy minél jobban megszerettessem a sportot tanítványaimmal, akik aztán az iskola elvégzése után is a sport szerelmesei maradnak, mert örömüket lelik a játékban, a mozgásban, a sportolásban."
Úgy legyen.
