Amint az alkotóktól megtudtuk, a ma este látható előadás a nyáron Gyulán bemutatott produkcióhoz  alig hasonlít már, az elmúlt hetek próbái során a rendező nem arra törekedett, hogy a nyáron készült előadást igazítsa a sepsiszentgyörgyi színházi körülményekhez, hanem arra, hogy továbbgondolja vagy akár újraértelmezze, új látószögbe helyezze Tamási Áron regényét. Sényi Fanni, az előadás dramaturgja lapunknak elmondta, a szentgyörgyi próbák azzal kezdődtek, hogy „eltemették” a Gyulán készült előadást, aztán teljesen új, asszociációkon alapuló, szöveg nélküli kísérletezésbe kezdtek, mely bár a gyulai előadás emlékeiből és a regény egyes motívumaiból építkezik, nem követi lineárisan a történet cselekményét.
A rendező szerint a kísérletezés célja, hogy felerősítse az előadás regényérzetét, hogy egyéni olvasatokat kínáljon minden nézőnek. „A mai világunkban a színház általában a tévére hasonlít, de én szeretnék kiszakadni ebből a rendszerből, fölvállalva magát a struktúrát, az alkotómunkát a nézők előtt. Az alkotó ember feladata nem az, hogy igazul eljátsszon valamit, hanem hogy folyamatosan keressen, és bízzon abban, hogy megtalálja az igazságot. Az igaz egy, s a való ismét más – mondja Tamási, és ez az egyik vezérmotívuma az előadásnak” – nyilatkozta lapunknak Sardar Tagirovszky rendező, aki tudja, hogy kockázatos vállalkozás egy szöveg nélküli előadás, de azt vallja: kockázat nélkül nincs színház.