Öt nap alatt sok téma felől érdeklődtek székelyföldi régiónkban azok a középiskolás magyarországi fiatalok, akik a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány jóvoltából jöttek mihozzánk. Sepsiszentgyörgyön kívül a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karán találkoztak az ottani szervezőkkel és egyetemi hallgatókkal.

Fény és sötét örök viadala. Lágy ölelések és vad fellángolások. Finom mozdulatok, körben összeérő lángnyelvek, visszatérő álmok, háton megfeszülő izom, a csípő, amely. Szívdobbanás, egyre sűrűbben, egy elszabadult sóhaj. Kis ördögök a pálca végén, a karikán táncolva, a gömbön körbefutva. Csábítás, delej, igézet. Mélyen, valahol. Ahol elemi ösztönök, ahol a ráció megszűnik, ahol a holnap nem létezik. Csak a tűz, csak a lobogás. A megismételhetetlen pillanat. És újra elölről. A kimerülésig, de legalábbis a végtelenig.
Nő és férfi ősidőktől való küzdelme.
És örök időkre ítéltetett összetartozása.
Hiszen mi értelme a fénynek sötét, a sötétnek fény nélkül?