Uzon község egyik kis lélekszámú településén, a román ajkúak lakta Uzonfüzesen (Lunca Ozunului) szeptember elején tartották a falunapot. Az együttlét öröme és a barátkozás közepette új játékparkot is avattak. Talán kevesen tudják, hogy Uzonfüzesnek testvértelepülése is van, mégpedig a Duna-deltában levő Sarichioi.
– Honnan a testvértelepülési kapcsolat? – kérdeztük Alexandru Vrînceanut, az uzoni községi tanács tagját, uzonfüzesi falufelelőst.
– Nem mi vettük fel a kapcsolatot a dobrudzsai településsel, Ráduly István polgármester szerezte, s mivel a deltai falu lakói ismerik a román nyelvet, átpasszolta nekünk. Nagyon örvendtünk, mert Uzonfüzes lakossága csak valamivel haladja meg a százat, románok lakják, más nagyobb település bizonyára nem is vállalta volna a velünk való barátkozást. Fél évtizede tart a kapcsolatunk. Egy nyolctagú csoporttal második alkalommal látogattak hozzánk, mi pedig egyszer jutottunk el oda. Azért mondom, hogy jutottunk, mert ez a falu mélyen bent található a Duna deltájában. Különlegesnek találtuk az ottani lakosságot, mert jelentős része orosz nyelvet beszélő lipován, ahogy ők is a mi falunkat, mert számukra Erdély – mint mondták – ismeretlen hely. Sokszínű társaság voltunk, polgármesterünk magyar, az övék lipován. Mi is vittünk magunkkal Dobrudzsába tánccsoportot, nekik is volt gondjuk arra, hogy megismerhessük az ottani népviseletet és szokásaikat. A múlt vasárnapi találkozásra egy prázsmári táncegyüttest hívtunk meg, amely egy sor szép és eredeti román néptáncot mutatott be. Hálásak vagyunk a polgármesternek, mert egy sátorszínpadot hozott ide, amelyet az iskola udvarán szereltünk fel.
Új játszóteret építtetett a községvezetés, amelyet ez alkalommal szentelt fel papunk, és nagy sikere volt az uzoni Atlantisz fúvószenekarnak is. Sajnos, nálunk is alacsony a természetes szaporulat, a játszóteret csak az óvodások veszik igénybe. A kevés iskolást iskolabusz szállítja Uzonba. Népzene is volt, és a Tatrang melletti Mogyorósról (Cărpiniș) büfé, ínyencségeinkkel, többnyire mititejjel. Összefogással mindent meg lehet oldani: a vendégek egy részét az én lakásomban szállásoltam el, a többieket a bikfalvi Zöld Diófa Panzió tulajdonosa, Horváth Zita asszony, bérmentve, ő szintén községi tanácstag. A lipovánok is jól beszélnek románul, megértettük egymást. Polgármesterünk a templomban és az ünnepségen is köszöntötte őket, ugyanis közös istentiszteleten vettünk részt. Ők is ortodoxok, de a régi szertartás szerinti vallásban élnek, és két héttel utánunk tartják ünnepeiket. Mi már nem hordjuk a román népviseletet, de az orosz lipovánok igen. Csak népviseletben mennek a templomba. Nagyon vallásosak. Nincsen teológiát végzett papjuk, csak tehetséges, köztiszteletnek örvendő prédikátoruk. A lipovánok a „szluzsba” után levetik a népviseletet, elteszik, és kezdődik a mindennapi élet, a munka.
Uzoniak a Deltában
– Egyéni ismeretség alapján jött létre a kapcsolatom a Tulcea megyei Sarichioi településsel – mondta Ráduly István polgármester. – Szándékukban állt, hogy megismerkedjenek egy erdélyi településsel, így jött létre hivatalos testvértelepülési kapcsolatunk. Örömmel vették, amikor megtudták, hogy nekünk is van egy román ajkúak lakta falunk. Az ünnepség után hangulatos kirándulást szerveztünk Bálványosra, ahol ismerkedtek a vidék vendégforgalmi értékeivel, a festői hegyvidékkel, amely a Delta-síkvidéki ember számára emlékezetes élmény.
Az 5800 lelket számláló, de apadó népességszámú Sarichioi községközponthoz, akárcsak Uzonhoz is, több apró falucska tartozik: Enisala, Sabangia, Visterna és Zebil. Sarichioi lakóinak több mint fele román nemzetiségű, a maradék lipován. Enisala közelében egy, a késő XIII. században épült, többnyire katonai-kereskedelmi jellegű több bástyás erődítmény romjai állnak, amelyet genovai mesterek építhettek, hogy felvigyázzák a vidék kereskedelmi útjait. A XIV. század végén török kézre került és romossá lett.
A községközpont árnyékában
Túl a ritka ünnepeken és a templomi eseményeken, Uzonfüzesen egyhangú az élet. A falufelelős szerint gondja van az uzoni községvezetésnek településükre. Aki azonban tudta, elhagyta Uzonfüzest, nincsen megélhetési lehetőség, az állattenyésztéshez is anyagi alapok kellenek, kiöregedett a falu. Az idén a megmunkálható területeket, de a legelőket és kaszálókat is megviselte a szakaszos szárazság. Becslések szerint a legjobb termést kukoricából lehet várni. A falu messze fekszik az erdős területtől, így vadak nem pusztítják a határt. A falufelelős elmondta: tudatában vannak, hogy Uzonfüzes Uzon legkisebb települése, s várniuk kell arra, hogy kiépítsék ott is az ivóvízhálózatot. Távlatilag szennyvízhálózatra is igényt tartanak. A falu főútját kikavicsoztatta a községvezetés, tavasszal útgyaluval elsimították. Apróbb gondok mindig akadnak. Például áldatlan állapotba került a Feketeügyön átvezető palló, amely a szomszédos Bácstelekkel köti össze. Pénz kellene tatarozására, a helybeliek sem nagyon kímélik. A falufelelős a helybeli görögkeleti egyházközség gondnoka is, lelkészük, Gheorghe Floroi a szomszédos Márkosréten született, fél évtizede szolgálja a hitközösséget. Templomuk, papi lakásuk jó állapotban található. Templombúcsújukat újesztendő napján tartják. A faluról a világhálón a következő található: román nemzetiségűek lakta település a Feketeügy partján. A XVII. században az uzoni Mikes grófok román zselléreket telepítettek a vidékre, először kaszálás idejére, majd véglegesen mezei munkálatokra. Így alakult ki a település. Ortodox temploma 1990-ben épült, védőszentje Nagy Szent Vazul (Sfântu Vasile cel Mare).
